Hanna süti!

Valójában minden ünnep az evésről szól, lássuk be. A menüt hetek óta tervezgetjük, és már Húsvét előtt két nappal beköltözünk a konyhába. Na, most ez nálunk nem így volt. Hárman mentünk a békási piacra, amit Hanna rettenetesen élvezett. - Olyan kilátásban volt része Gábor nyakából, mint senkinek. - Amíg a töltött káposzta főtt, mi tojást festettünk. És a húsvéti süti elkészítésében is komoly segítségem akadt.  

Hosszú tanakodás után arra jutottunk - mint legtöbbször - répatorta lesz. De hogy vigyünk bele egy kis csavart, új receptet próbáltunk követni, a Nők Lapja nyomán. A recept úgy is kezdődhetne, hogy végy egy hároméves lánygyereket. 

Hozzávalók: 45 dkg liszt, 40 dkg répa, 20 dkg cukor, 1 sütőpor, örült fahéj, 1 narancs lereszelt héja, 2 tojás, 2 dl joghurt, 1 dl olaj, 10 dkg olvasztott vaj

Mázhoz: 25 dkg Mascarpone, 1 dl tejföl, 10 dkg porcukor, 2 ek. citromlé, 1 citrom lereszelt héja 

 Megpucoljuk és lereszeljük a répát. Mi robotgépezünk. Egy tálba beleöntjük az összes száraz hozzávalót: lisztet, cukrot, répát, sütőport, narancs lereszelt héját...

 és a fahéjat is.

 Amit meg lehet szagolni, de nem feltétlen szükséges. 

 Összekeverjük.

 Majd jön szépen sorjában a többi alapanyag: tojás, joghurt, vaj, olaj. A nyalakodás nem a recept része.

Alaposan összedolgozzuk a masszát, ki így, ki úgy. 

Egy kóstolás engedélyezett. Ha a tesztelésen átment, beleöntjük egy kivajazott, kilisztezett kapcsos tortaformába - miénk 24 cm-es. 180 fokon kb. 1 órán át sütjük, amíg a teteje szép aranybarna nem lesz. 

Amíg sül, jöhet a máz elkészítése. Minden alapanyagot egybeöntünk: mascarpone, porcukor, citromlé. Ha ráérünk, a tejfölt akár kiskanalanként is adagolhatjuk. 

 Ilyen, mikor a fagyi visszanyal. Vagy a citrom lereszelt héja. 

 Ha minden egy tálban van, összedolgozzuk. És mikor a torta teljesen kihűlt, nyakon öntjük vele. 

 Hűtőből kivéve másnap a legjobb! 

 Kellemes Húsvétot! 

Szempillantás

Rohanunk, kapkodunk. Az idő nem áll meg. Sietünk, hogy ne késsünk sokat. Sürgetem, öltözz, pisilj, mosd a fogad, várnak rám, elkésem! Ő jön és ha lassan is, de csinálja. Ballag utánam a kocsihoz reggel. Halkan mondja, szeretne velem maradni, pedig tudja, hogy nem lehet. A miniovinál még versenyzünk egyet, ki ér a kapuhoz hamarabb. De a cél a mocskos időnyerés most is. Időnyerés... Miközben az igazán fontos dolgok mellett elrohanunk.  

A tavaszi lapszám a nyomdában. A felpörgött hetek után jön a teljes leállás. Végre lelassul minden, ez lenne a normál üzemmód. Ilyenkor érzem azt, hogy az igazán fontos dolgokra nem jutott elég idő. Nem játszottam, nem ápoltam, nem rajzoltam, nem olvastam annyit, vele. És mikor itthon is voltam, mégsem voltam jelen. Nincs is árulkodóbb jel annál, hogy Hanna egyre gyakrabban fűzi a mondandójába azt a szót, hogy "címlap". Lapzártakor mardosott a lelkiismeret, mert Hanna most is beteg lett - mikor máskor -, annyi különbséggel, hogy Gábor 40 fokos lázzal maradt itthon és ápolta. 

Menet közben Hanna betöltötte a 3-at. A tortáján három szál gyertya égett, legalább négyszer. Az elmúlt egy év egy szempillantás alatt elrepült. - Ez azt is jelenti, hogy nem csak ő, hanem mi is öregszünk, vele együtt. - Egyik este ránéztem és teljes megdöbbenésemre azt vettem észre, hogy már nem baba. Az orra pisze, síugrósánc, de már igazi kislányos vonásokkal. Értelemmel és öntudattal. Ha nagyra nyitja a szemét, a szempillája most is a szemöldökét súrolja. És a veleszületett báj ami körüllengi, amivel nap mint nap levesz a lábunkról, ugyanaz maradt.

A színészi képességei azonban tovább fejlődtek, nem tudjuk hol a határ. Amit a cél érdekében bárhol bevet és óriáskönnycseppeket csal a szeme sarkába egy pillantás alatt. Ember nincs, aki ne dőlne be neki. 

Pár héttel ezelőtt még irkafirkákat maszatolt a papírra, most meg azt veszem észre, hogy lerajzolja az apját, zöld szemmel. Gábor tervez, Hanna melléül szorosan, finom kis kezével ő is vonalakat húz és alkot. Hol a papírra, hol az apja skicceire. Bolygókat, betűket, embereket. Az első felismerhető művét természetesen megörökítettük és nagyon büszkék vagyunk rá. 

Itt a tavasz, ül a hintában és én magasra lököm. Magasabbra és még magasabbra. Nem sietünk. Minden másodperc kincs. Fürdés előtt kikönyörög még egy társast az apjától, a játéknak ugyanaz a vége. Ő nyer. - Még nem jöttünk rá hogyan csinálja. - Most mindenre van idő. Minden lassú. Nem sürgetem a fogmosásnál, nem kapkodunk az evésnél. Két esti mese, egy helyett. Elalváskor berepülök a szobájába, ha hív. Minden alkalommal percekig csüng rajtam, az óriás szempillákkal csikizi a nyakam, szuszog és kuncog. Jó éjszakát kívánunk, majd újra behív. És ezt ismételjük még egy párszor. De most nem érdekel mennyi az idő. Mert most vele nevetek. 

2012 Legjei

Év végén mindenki összegzi az elmúlt eseményeket. Visszanézve 2012 sem volt unalmas. Volt sok sírás, még több nevetés. Én csak mosolygok. Gyors helyzetjelentés 2012 Legjeivel.

Legboldogabb – nyáron a Bükkben

Legszabadabb – májusban a Mátrában, mikor biciklivel száguldoztunk le a dombról, a szél az arcunkba vágott, Hanna annyira élvezte, hogy Gábor mögött hangosan kurjantgatott: „Juhééééj!”

Legnagyobb teljesítmény – 4 nap a lányunk nélkül

Legédesebb – mikor elalvás előtt először elmondta nekem a Családi kör 7 versszakát

Legnagyobb ajándék – mikor átölelt és azt mondta, én vagyok a legjobb barátja

Legmegdöbbentőbb és legcukibb – mikor felfedeztük, hogy felismerhetően lerögtönzi a tv-ben látott táncos koreográfiákat

Legrémisztőbb és legbüszkébb – mikor közvetlen lefekvés előtt Szofi szétrágta Hanna utolsó cumiját (is) és a lányunk 5 perc sírdogálás után fogta magát és elaludt

Legmeghatottabb – valszeg ma leszek, mikor Hanna és Gábor ebéd után a spajzból előjönnek a szülinapi tortámmal 

2012 Két legtöbbször hallott mondata Hannától - De anya! De apa!

2012 Két legtöbbször letöltött zenéje amit Hanna imád (enyhe anyai és apai ráhatással):

MR2 Akusztik Kesh - http://www.youtube.com/watch?v=Nr8Amu49A-4

Gotye - http://www.youtube.com/watch?v=8UVNT4wvIGY

2012 legnagyobb és egyben legmerészebb közös vállalkozása Gáborral – mesét írni és rajzolni a kislányunk születésnapjára

2012 Legviccesebb szituja – Gábor meséli az egyik új ismerősének, hogy épp Hanna szülői értekezletére siet, mert szeretne beszélni az angol tanárral. Mire ezt a kérdést kapta: - Hányadik osztályos a gyerek? – Janurában lesz 3 éves.

2012 - ben leghálásabbak – továbbra is a Bilimbos óvó néniknek vagyunk, Ildinek és Esztinek, hogy akkora odaadással, türelemmel terelgetik Hannát.

2012 Legnagyobb aranyköpése, amin sírva nevettünk – Hanna árulkodik az óvó néninek az egyik kisfiúra, mert megütötte a fejét. Az óvó nénik azt tanácsolták, hogy Hanna menjen oda és mondja meg a kisfiúnak, hogy ezt nem szabad csinálni. Hanna odament a kisfiúhoz és megmondta neki, hogy ezt nem szabad. A kisfiú bocsánatkérésképpen megsimogatta Hanna fejét. Mire a lányunk így reagált: - Martin, ne csóváld a farkad!

2012 - ben Ami kimaradt – Gábor születésnapi muffin sütése több okból nem került fel, pedig fotódokumentáció is készült, mivel a muffin nem csak lelapult, hanem szétfolyt, a recepttől eltekintettünk. (Ha jól emlékszem így is elfogyott!)

2012 legnagyobb tanulsága – még mindig nem tudok sütni

2012 legnagyobb cáfolata – a bejglim fenomenális lett

2012 legnagyobb megállapítása – a kivételek erősítik a szabályt

2012 Legnagyobb elismerése – a férjem 10 év után megkért, hogy készítsek róla egy portrét

Kedvenc képeink 2012-ből

2012 Legjobb döntése – a Hangyafarm második évadjának folytatása

2012 legkedvesebb blogbejegyzései:

Legszebb hajnal - http://hangyafarm.blogspot.hu/2012/01/legszebb-hajnal.html

Mese Mese Mátra - http://hangyafarm.blogspot.hu/2012/06/mese-mese-matra.html

Pillanatok - http://hangyafarm.blogspot.hu/2012/12/pillanatok.html

Legtávolabbi hely ahonnan ránk nyitottak – Jemen és Új-Zéland 

(a rendszeres új-zélandi követőnek üzenném, ha van érkezése egy nyári találkozóra, nem itt hanem ott :) írjon privátban, köszönöm)

Legfurcsább keresőszó amivel ránk találtak – fülmelegítő sapka

60 000 leütés. 20 történet. 10 000 megnyitás. Én minden percét élveztem. 

Saját limitált kiadás coming soon…. És köszönöm!

Pillanatok

Hány emlékezetes pillanatból áll egy év? Megszámlálhatatlan. Én mégis próbálkozom. Gyűjtögetek. Pillanatok, amiket magammal szeretnék vinni, bárhová is megyek. Pillanatok, melyeket szeretnénk, hogy az örökkévalóságig tartsanak...

Míg Hanna az igazak álmát alussza, addig mi sürgünk - forgunk. A lista hosszú. A pici földlabdás ezüstfenyő kint várakozik, a halászlé lassan kész. A nappali közepén építed a kék zsindelyes Lego házat, hogy szenteste már csak játszani kelljen vele. Nyújtom a bejgli tésztát, a mákos és diós töltelék épp hűl. Közben halk jazz szól és bennem előtörnek az elmúlt időszak pillanatai….

Mikor éjfélkor lélegzet visszatartva belopóztunk Hanna szobájába, hogy a csizmájába rejtsük a hőn áhított zseblámpát.   

Mikor Hanna hosszú percekig figyelte az ablakban, vajon merre járhat a Mikulás.

Mikor forrócsokit ittunk ketten és a szemüveged teljesen bepárásodott.

Mikor a Nyugati térre vittél és átadtam az önkéntes öreg néninek a cipősdobozt, aki mosolyogva ismeretlenül is boldog karácsonyt kívánt.

Mikor Hanna egy üzletben millió idegen ember előtt egymáshoz húzott minket minden erejével, hogy öleljük egymást és percekig így kellett maradnunk, mert ezt szerette volna.

Mikor Hannát megnevetteted és harsog az egész ház. 

Mikor mesét olvasol és elváltoztatod a hangod.

Mikor Hanna kérdez és Te mindig válaszolsz.

Mikor elkészül a Lego ház, éjfélkor a bejgli édes illata száll, és rám mosolyogsz.

 Pillanatok, melyeket szeretnénk, hogy az örökkévalóságig tartsanak... Ez most pont olyan.

Békés, Boldog Karácsonyt kívánunk Mindenkinek!

Bizonyítvány a varázslóiskolából

A minioviban újra ment a pusmogás a karácsonyi ünnepség és a titkos meglepetés körül. Hannából most sem tudtunk egy szót sem kihúzni, titoktartást fogadott az összes gyerek. Azt gondoltuk, a tavalyi ajándék után nem érhet minket meglepetés. Tévedtünk…

A miniovi valóban felér egy varázslóiskolával. Ildi óvónéni szakmabelieket megszégyenítve bábozta el Kipp Kopp karácsonyát, az előadás nemcsak a gyerekek figyelmét kötötte le maradéktalanul, hanem a mienket is. Volt zenés-táncos bemutató Adri óvónénivel, ahol Hanna elmondta hogy karácsonykor a kis Jézust ünnepeljük. Volt sok süti, kézműveskedés, csendjáték és gyertyagyújtás Eszter óvónéni vezetésével.

Az ünnepség végén boldog karácsonyt kívánva Hanna átadta a meglepetés csomagot. Egy saját keze által sodort és díszített adventi gyertyát, ami azóta a nappalink dísze. Egy cd-t amin videofelvételek vannak a Bilimbos foglalkozásokról, azóta kb. csak 10-szer néztük végig a Télapó csomagátadását, minden egyes gyereknél, és kb. 100-szor azt a részt, mikor kihívja magához Picifarkast(!) és Hanna szárnyal a boldogságtól. Legnagyobb meglepetésünkre egy kis kézzel írott füzetet is kaptunk, ami a lányunkról szól, aminek a borítóját saját maga ragasztgatta. Mikor belelapoztam, ott helyben könny szökött a szemembe. Mit is mondhatnék, újra telibe talált. Eszter óvónéni oda is jött hozzánk, hogy kiemelje  Hanna szépérzékét és nekem már ott végem volt...  Leírhatatlanul büszkék vagyunk rá! 

Ime a bizonyítvány. Ahogy ők látják Hannát. (Nagyobb felbontásért katt a képre.)

Köszönjük!!! :)

Hanta - palinta

Fantáziából nincs hiány. Jó ideje Picifarkasnak hívja magát. Én lettem Nagyfarkas, apja pedig Sárkány. A nappali közepén mutatja, pontosan hol van a kerítés és a kör, amit át kell ugrani. Gáborral kikerekedett szemekkel figyelünk. Szava járása: garantálom, gusztustalan, képzeld el, figyelj rám egy picit. A plafon flakon, a fénykép fénypék. És dumáért sem kell a szomszédba menni…   

Hanna bánatos szemekkel mondja apjának:

- Elveszett a kastélyom, a  Hanna kastély.

- Milyen volt az a kastély? – kérdezi Gábor.

- Szív alakú.

Bilimbóban délután ezzel fogadnak:

- Halljuk, Hannának kistestvére lesz! – mosolyognak az óvó nénik.

- Nem – rázom a fejem meglepetten. Hanna csípőre teszi a kezét és mérgesen rám néz.

- Dehogynem!

- Elment az eszed? – kérdezi Gábor, mikor Hanna rosszban sántikál.  Hanna bólogat, majd felkiált:

- Gyere vissza!

„Apa! Van nekem egy toxikus barátom.  Óriási kutyája van.”

Lefekvéskor az ágyban beszéljük meg a következő napot.

- Holnap hova megyünk? Szeretnék menni strandra! – mondja Hanna.

- A strand bezárt , nem mehetünk. – válaszolok.

- Akkor szeretnék menni a Holdra repülővel!

- Ahhoz még kicsi vagy.

- Akkor szeretnék menni egy országba!

- Milyen országba? – kérdezem.

- Strandországba!

„Te szoktál tétovázni?”

- Anya, pisilni kell!

- Gyere, menjünk a fürdőszobába!

- Ne gyere, megoldom egyedül.

- De nincs kirakva a bilid. Kirakom és kimegyek.

- Jó. Bízom benned.

Hanna kölesgolyót ropogtat a kanapén. Szofi epekedve figyeli negyed óráig, mire Hanna megszánja és ad neki egyet.

- Látod apa, szíves vagyok a kutyával!

Hanna a fürdőkádban magyaráz a felhúzható játékteknősének az élet nagy dolgairól: 

- Tudod Teki, amikor  te megszülettél, akkor nem voltál ott.  Te ott születtél, ahol a Honda. Japánban.

 „Menjünk nyaralni! Fotelezni akarok!!!” (hotelozni)

Hanna élete első angol órája után:

- My name is Hanna. Yes. Anya, én tudok angolul. És te?

„Apa alszik, anya nyugszik.”

Hanna a kedvenc plüssét szagolgatja, majd megállapítja:

- Bari talpának bárány szaga van.

Legózás közben: 

- Építek puficsokat. – mondja Hanna.

- Mi az a pufics? – kérdezi Gábor.

- Tudod, apa, ezek a játékpuficsok.

Gábor stabilabbá teszi az építéményt.

-  De apukám, állj meg egy perce!  Ez így nem lesz jó!  Ne ingereld a puficsokat!

Gábor: Építsünk maja piramist!

Hanna: Miami piramist?

„Van egy kis sejtésem…. Azon tanakodom, vajon hol lehet a kissámlim.”

Gábor mutatja Miskolcon az Avas tetején lévő emlékművet Hannának.

- Nézd, ott vannak az ágyúk!

- De kinek az ágyuk???

„Nem ijedtem meg, csak meglepődtem!”

Hanna reggel 5.30-kor kérdezi az apját.

- Mi a baj apa?

- Fáradt vagyok.

- De hát most keltél fel????

Hanna újra a konyhában

A sütéssel mindig hadilábon álltam. A kezdeti fellángolás már csírájában alábbhagyott, mikor összeesett az első piskóta, sós lett az édes, vagy kopogós keményre sikerült az elvileg porhanyós linzer. Sikerélmény zéró. De ahogy közeleg a karácsony, minden évben újra jön a fellángolás. És most már nem csak én próbálkozom.

Az Évszakok téli lapszáma a nyomdában, halleluja! Munka kipipálva egy időre. A karácsonyi nagytakarítás már októberben kész volt. - Ez azt is jelenti, hogy lassan újra hozzá lehetne kezdeni. – A konyhában egyre többet serénykedünk Hannával és keressük a tökéletes, de annál egyszerűbb süti receptjét... Hosszú próbálkozások sora után csak most jöttem rá, hogy a sütés és főzés valójában két teljesen különböző dolog. Míg főzésnél mi adjuk a mértéket a fűszereknek, nem történik égszakadás, ha valamit ki- vagy belerakunk, fő az alkotási szabadság. Sütés esetében lássuk mi a helyzet...

Hanna mandulás keksze

Hozzávalók:

1 vaníliarúd

100 gr mandula

1 tojás

3 csepp vanília aroma

150 gr liszt

100 gr vaj

100 gr étkezési keményítő

100 gr porcukor

Egy nagy tálba beleöntjük a lisztet. Szem előtt tartva, hogy lehetőleg a legtöbb liszt a tálba érkezzen. És ne mellé.

Majd szép sorjában mindent beleöntünk. A keményítőt, a porcukrot és a vajat.

A korábban ledarált mandulát.

Majd a tojást. Egyeseknek az is szempont, hogy minden csepp tojásfehérje belekerüljön a tésztába.

Ehhez nem elég teljesen megfordítani a poharat. Ütögetni is kell.

Nagy szerencse, ha az aromás flakon rendesen be van zárva és nem úsztatja el a lisztet.

Jöhet a tészta kidolgozása. Még jó, hogy többet raktunk bele mindenből. Éljen az alkotási szabadság!

Ha a tészta összeállt, kettévágjuk és két hengert sodrunk belőle, majd mehet pihenni a hűtőbe.

Egy óra elteltével kb. 1 cm vastag szeletekre szeljük és gombócokat gyártunk belőlük.

A gombócokat kivajazott tepsibe rakjuk és lisztbe mártott villával lelapítjuk őket. Majd mehetnek 15 percre a 170 fokos sütőbe. Gábor porcukorral, én házi baracklekvárral, Hanna natúr ette még melegen. Inkább linzergombóc lett, mint keksz. Kérdeztem Hannától, ízlik a süti? Mire röviden azt válaszolta: Hanna sütötte. Az élmény a lényeg, nyugtáztam. Aztán eszembe jutott anyukám, a tökéletes zserbója, a  dupla adag töltelék miatt kiszakadt mákos bejglije és a réges régi mondása: Nem baj, majd megeszik a gyerekek!