Így utólag visszanézve fantasztikus nyarunk
volt. Pörgetem a képeket a mobilomon, merítkezem a sok élményben. Nyáron
háromszor voltunk a Bükkben, felejthetetlen napokat töltöttünk Ausztriában és a
nyár végét megkoronáztuk egy pár napos mátrai pihenéssel, csak hogy biztos ami
biztos, feltöltődjünk a suli kezdésre.
Nekünk a Bükk - és
mondhatom, hogy a gyerekeknek is - az otthonunk. Különbséget kell tennünk
itthon és otthon között, erre pár évvel ezelőtt Hanna hívta fel a figyelmem, és
milyen igaza volt! Budapesten élünk, itt van a bázis, itt vagyunk itthon. De a
Bükkbe is mindig haza megyünk. Hannáék most először töltöttek egy teljes hetet
külön tőlünk a nagyszülőknél, ahol fantasztikusan érezték magukat. A nyáron
Oszkár biciklis bandita lett, Hanna pedig görkoris Cindy, mi más!?
Jöttünk,
mentünk, láttunk a Bükkben és itthon is. Gábor repült, mi meg bóklásztunk
Répáshuta felett a régi mészégetőnél. Oszkár tücsköt, bogarat figyelt, Hanna
meg pillangókat csalogatott.
Az osztrák
nyaralásunk előtt legalább két héttel figyeltük a helyi időjárást, de borzasztó
állapotokat jósolt a meteorológia. 9-12 fok nap közben, folyamatos eső, nyár
közepén. Gondoltuk, vagy lemondjuk az utat, vagy elő a gumicsizmákkal és a
meleg holmikkal. Aztán mégis belevágtunk és elindultunk, lesz ami lesz alapon,
ha esik, ha fúj, jól fogjuk érezni magunkat. És valami hihetetlen szerencsénk
volt: 20 fok, napsütés, néha egy-egy felhőszakadás kíséretében. Egy gyönyörű
kis zsákfaluban volt a szállásunk, és milyen véletlen, hogy a hotel üzemeltetői
magyarok voltak. – Pedig abban reménykedtünk, egy magyar szót nem fogunk
hallani. –
Soha nem
felejtem el, mikor Hanna és Oszkár vacsora után barátkozott az osztrák
gyerekekkel a játszószobában és először hallottuk Hannát németül beszélni. Csak
a gyerekek kérdéseire válaszolt, de valami felemelő érzés volt, nagyon büszkék
voltunk rá. Oszkár meg kb. 2 perc alatt elérte, hogy mindenki őt babusgassa,
szóval ő aztán minden nyelven megérteti magát. J
Hanna videoblogot
készített az útról, a legviccesebb az volt, mikor valami rejtélyes oknál fogva
eltévedtünk az autópályán és Szlovákiában találtuk magunkat, és ezt Hanna teljesen
aggódva konferálta fel. Ausztriában gyönyörű helyeket fedeztünk fel. Minden nap
kirándultunk, felvonóztunk – kicsit aggódva, hogy Oszkár simán ki tud esni 20
méter magasan, de neki eszébe sem jutott kiesni - , piknikeztünk, finom
ételeket ettünk és még múzeumban is jártunk. Az időjárás pedig nekünk
kedvezett. Talán a legnagyobb élmény, mikor a hegyi kis tóban fürödtünk,
jéghideg volt, de emiatt egyikőjük sem panaszkodott, engem kivéve. A gyerekek
lila szájjal sem akartak kijönni a vízből. Gábor meg, mint egy helyi lakos… J
Augusztus végén
nagyban készültünk az iskola és óvoda kezdésre. Nagy változások előtt álltunk,
Oszkár ovis lett, Hanna sulis. És mivel nekünk csak szeptember 4-én kezdődött a
tanítás, ezért még az utolsó napokat kihasználva elugrottunk a Mátrába a
kedvenc helyünkre pihenni pár napot. Kirándultunk, fürödtünk, feltöltődtünk és
itt ünnepeltük a 10. házassági évfordulónkat. Minden másodpercet maximálisan kihasználtunk,
hogy felkészüljünk egy új korszakra.
* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése