2017. december 9., szombat

Tavasz


Kihagytam pár hetet, hónapot. Tudom, minden mentegetőzés felesleges, hogy egy háztartás, két gyerek, három magazin, sötétben indulás, sötétben érkezés, napi 60 km csúcsforgalomban, esti házi feladat ellenőrzés, pedig csak 24 órából áll egy nap. Szóval, most minden felesleges szövegelés és önsajnálat helyett belevetem magam az év utolsó napjaiba és gőzerővel pótolom, amit csak tudok. És ömlesztem a képeket a legfontosabb eseményekről, élményekről, pillanatokról, pár gondolattal fűszerezve. 

Év elején több fogadalmunk is volt Gáborral. Az egyik, hogy idén mindenhez teljesen pozitívan állunk. Ez így a vége felé járva nagyjából be is jött. - Jó, persze volt pár elgyengülésem, de összességében mindketten tartottuk magunkat az elhatározásunkhoz. Érdemes kipróbálni! - A másik fogadalmunk, hogy többet megyünk, utazunk, kirándulunk, hogy lássunk, tapasztaljunk, halljunk, együtt a gyerekekkel. Kora tavasztól jöttünk, mentünk, láttunk és nagyon jó volt! Ha az idő engedte hátizsákkal, sátorral akár egész napra is elbóklásztunk a környékünkön és csodás helyeket fedeztünk fel.  Rossz időben pedig irány egy múzeum!  Soha nem gondoltam volna, de Oszkár 3 évesen kész múzeumfüggő lett, természettudományi, mátrai, mese, vagy a mezőgazdasági múzeumot akár századjára is újranézné.












Tavasszal Gábor részt vett a Műcsarnokban a 2017. Nemzeti  Szalonon a munkáival, Hanna nagyon büszke volt rá, ahogy mi is. A képen ez elég jól látszik szerintem.  J



Hanna tavasztól elkezdett könyveket olvasni, úgy igazán. Magától írogatott is. És újra ezerrel készültünk az iskolai felvételire, amin tavaly is volt, de akkor a kiszemelt suli azt mondta, hogy Hanna érjen még egy évet. És csak most látom, hogy mennyire igazuk volt. Sokkal magabiztosabb lett, és a maximalizmusa már nem görcsösséggel párosult, hanem nyugodtsággal. De így is nagy volt az izgalom, hogy vajon idén sikerül-e bejutnia a „csoda suliba”. Persze volt más alternatívánk is, ha ez mégsem jön össze. Egy másik német kéttannyelvű iskola tárt karokkal fogadta volna. De felvették! Nagy volt az öröm. J





Elbúcsúztunk az óvodától, de csak egy kis időre. Lezárult egy korszak a nyár kezdetével, Hanna iskolás lett. Mert ahogy kilépett utoljára az óvoda kapuján, onnantól iskolás. Átalakítottuk a gyerekszobát, aminek mindketten nagyon örültek és megkapta végre az iskolatáskát. Aztán kezdődhetett az utolsó kötetlen, szabad nyár... 







2017. március 31., péntek

A Bermuda-háromszög titka


A Bermuda-háromszög egy terület neve az Atlanti-óceánon, amely repülőgépek és hajók különös eltűnéséről vált ismertté. Sokan természetfeletti jelenségekkel magyarázzák a rejtélyes eltűnéseket, írja a Wikipédia. De arról nem írnak, hogy a mi cuccaink hová tűnnek a lakásból… Az elmúlt hetekben új felfedezéseket tettem ezzel kapcsolatban.

Oszkár kb. fél éves lehetett, mikor észrevettem, hogy eltűnik egy-egy tárgy, egy-egy játék a megszokott helyéről. A megszámlálhatatlan fél pár zoknik eltűnésére már évekkel ezelőtt megtaláltam a magyarázatot, azt bizony a mosógép ette meg. Mikor szétszedtük, mindenre fény derült, valahogy a dob mögé kerültek. Zoknik után már nem nyomozok. 


Ahogy Oszkár egyre nagyobb lett, egyszerűen elvesztek a játékok, apró alkatrészek. Nincsenek meg puzzle darabok, kisautókról a kerekek, eltűntek a dobókockák, nem találtuk a társasjátékok egy-egy figuráit. Ez iszonyat dűhítő, mikor pont azzal szeretne a család játszani és nincs meg egy kulcsfontosságú alkatrész, az utolsó puzzle darab, egy kártyalap, vagy Hanna kedvenc Legofriends figurájának a haja. Teljes titokban elkezdtem figyelni. Rájöttem, hogy a nappali - előszoba - konyha vonal mentén egyszerűen lába kél a cuccoknak. Itt mese nincs, ezt most papírra kell vetni, ez a mi Bermuda-háromszögünk!


Aztán elhúztuk a kanapét, és amit ott találtunk, az egy külön világ saját ökoszisztémával, végre fellélegezhetünk - gondoltuk. De a hiányzó tárgyak nagyobb része akkor sem került elő, ami komoly aggodalomra adott okot. További nyomozásba kezdtem. Előkerült még pár dolog az előszoba ülőkéje mögül, persze oda is beeshetnek egészen véletlenül apróbb tárgyak. Mígnem egyik nap bekapcsoltam a sütőt (pedig rendszeresen használom) és ahogy állítgattam a hőfokot, a szemem a szellőztető résre tévedt és kikerekedett, mert bizony ott lapult egy-két kártya és legó darabka. Következő előrelépést akkor tettük meg, mikor véletlenül kinyitottuk a soha nem használt mosogatógép ajtaját. (Senki ne kérdezze miért, én nem szeretem.) Hogy került bele egy komplett playmobil brossúra??? Soha nem nyitjuk ki, a gyerekek sem tudják egyedül kinyitni. Szóval volt két nyomunk. A közös a kettőben, hogy talán egy résen kerültek be a tárgyak. És ezek már használható információk voltak. 

Tüzetesen végigmentem az egész lakáson apró réseket keresve. Benyúltam a kanapé belsejébe, ahol az ülőrész találkozik a háttámlával és egy másik világba kerültem. Figurák, legó fejek, csavarok, alkatrészek. A zongora mögött, a tv állvány mögött szép sorban előkerültek a rég látott puzzle darabok, hiányzó dominók. A konyhabútor között apró tárgyak, a fürdőszobaszekrények között dobókockák, a wc csészében Playmobil alkatrészek…. 



Gyanusítani nem tudok senkit, használható nyom nincs. Az eszem azt mondja, hogy ezt csak egy apró mancsú kiskópé tehette, megvárja míg mindenki elfordul, aztán lecsap a kisebb holmikra, teljes titokban. De ha őszinte akarok lenni, egy belső hang azt súgja, akár én is lehettem, amilyen fáradtsági fokon vagyok az elmúlt hetekben/hónapokban. A nyomozást felfüggesztem egy időre. Így a mi Bermuda-háromszögünk is örök rejtély marad... 


* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)


2016. december 30., péntek

2016 Legjei


Az idei év sem volt egyszerű, ha visszatekintek. Sokat rohantunk, dolgoztunk, küzdöttünk, neveltünk, kiabáltunk, sírtunk, nevettünk, sírva nevettünk. Nem volt a legjobb év, de volt számos pillanat, amire szívesen emlékezünk...

Hanna leggyakoribb szava 2016-ban: Oszkááár!

Oszkár leggyakoribb szava 2016-ban (az Anyán kívül): Nemáár!

Oszkár kedvenc mesefilmje: Mignonok

Hanna kedvenc dala: https://www.youtube.com/watch?v=MO8nwyRlipk (Lego friends – Girlz)

Legszabadabbak: nyáron a Balaton parton, mikor néztük a naplementét

Legédesebb: mikor Oszkár meglátta a szülinapi tortáját (aztán míg fotóztuk, szépen csendben beletúrt az ujjával oldalt, amit csak utólag vettünk észre)

Legboldogabb: nyáron a Bükkben

Legcukibb: mikor Hanna sír, Oszkár odarohan, megkérdezi mi a baj, két kezébe veszi Hanna arcát és azt mondja mély hangján: Hanna ne sírj!

Legnagyobb hős: Oszkár aki fél éve nem eszik tejet és tojást, és nem hisztizik ha mellette túró rudit esznek

Legszomorúbb: Hanna volt, mikor megmondtuk neki, hogy ebben az évben még nem mehet iskolába

Legtöbb kiesett fog: Hannának 5, szerencsére másnak nem esett ki egy sem J

Legnagyobb színész Bob: egyértelműen Oszkár, aki képes úgy összeszakadni, hogy lehajtja a fejét, előre lógatja a kért karját és meggörnyedve jár, nem tudom honnan szedte ezt a figurát, de ilyenkor nincs olyan ember, aki nem zabálná meg, szóval eléri a célját

Legkitartóbb: Hanna, mert egész nyáron, ősszel és télen feladatlapozott, matekozott, olvasni tanult és szinte nincs olyan nap, hogy ne készülne az iskolára

Legaggasztóbb: mikor a gyerekorvosunk diagnosztizálta mitől fáj több napja Hanna lába: csípőízület gyulladás, ami miatt 1,5 hétig itthon feküdt

Legnagyobb büntetés: Hannának ez a 1,5 hét és hogy egész decemberben nem mehetett táncra

Legjobb döntés: karácsonykor, ha két napra is, de elmenni Miskolcra a családhoz

Legnagyobb nevetés: reggelizünk, Oszkár megszólal: Anya csaj? Gábor: Az én csajom. Majd Oszkár: Anya Oszkár csaja!

Legjobban izgultunk: itthon a tv előtt, mikor Gábor élő adásban volt kétszer is!

Legnagyobb büszkeség: hogy ezeket ő nagyon lazán kezelte, mi meg itthon izgultunk helyette

Legkellemetlenebb: mikor a közös karácsonyi fotózáskor gyalogoltunk -2 fokban egy órát, majd kiderült, hogy lemerült az elem az önkioldóban, így nagygéppel nem tudtunk közös képet készíteni, csak selfiet

Ami kimaradt: ezek a képek, amiken a gyerekek mintha összebeszéltek volna, milyen fejet vágjanak





Legkedvesebb képeink 2016-ból






Legmesszebb ahonnan ránk nyitottak: Tajvan

Legtöbb külföldi megnyitás: USA

Legtöbb klikket kapott bejegyzés: Beszédes kétéves http://hangyafarm.blogspot.hu/2016/09/beszedes-keteves.html

Legnagyobb köszönet: Gábornak, hogy elvisel, hogy támogat, hogy összetart, hogy irányt mutat, hogy szeret

Köszönöm, hogy olvastok!

Boldog Új Évet! Találkozunk jövőre!


* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)




2016. december 23., péntek

Az én karácsonyom



Szenteste előtti utolsó nap. Rohanás, sütés, főzés, kapkodás. Nézem a listám. Pipa, pipa, és van egy pár kérdőjel. Knédlit nem lehet kapni sehol, ahogy celluxot sem. Ezeket leszámítva minden hozzávaló megvan egy nagyszerű karácsonyhoz. 

Bejgli a sütőben, fenyő a teraszon, hal a hűtőben, szaloncukrok bekötözve, ajándékok csillogó papírba csomagolva várják a szentestét. 
De mi is kell a karácsonyhoz? Fenyőfa, díszek, csillogás. Bejgli, ajándékok, gyertyafény. Mennyből az angyal, halászlé, csillagszóró. Elsőre talán ezek jutnak az eszembe. De valójában ezek csak tárgyak, megszokott klisék, bevésődött dolgok, kiegészítő díszek. A karácsony semmit nem érne gyerekzsivaj nélkül, összenézések nélkül, nagy nevetések nélkül, ölelések nélkül, meghatottság nélkül, könnyek nélkül, család nélkül. És ha a boltban beszerzett tárgyak nem jelentik a karácsonyt, akkor a lista egyszerű. 
Nekem Ők a Karácsony.   












Békés, Boldog Karácsonyt kívánunk!




* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)

2016. december 17., szombat

A tesó


A tesó

elmenni vele a világ végére, felmászni együtt a tetejére
van ki megfogja a kezed, ha bajban vagy néha rákenheted
megtanít a türelemre, aminek néha sírás a vége
letelepszik melléd, puha, meleg, együtt játszani vele csudijó lehet

ha kicsi még, vigyázol rá, ha megnő, majd ő vigyáz terád
ha feldühíted, csapkod, egy mosollyal megvigasztalod
ha sírsz odarohan, két kis kezében az arcod, simogat
ha beteg vagy, ápol, üres bögrével kínál és betakar

függöny mögött fél napig bunkerozni
zacskóval felröppenni, fel az égig, messze szállni
éjszakára szállást kérni, hasonlókat kitalálni
az ismeretlent felfedezni, mindenben benne lenni

elmenni vele a világ végére, felmászni együtt a tetejére
van ki megfogja a kezed, ha bajban vagy néha rákenheted
megtanít elvenni, visszaadni, felezni, szeretni
és a végtelenségig szeretve lenni…
a tesó 









* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)