Itt a vége...

Egyszer mindennek vége van. 2013-nak is. Szép volt, jó volt, vége van. És itt a nagy elhatározások ideje is... De először nézzük 2013 legemlékezetesebb pillanatait.

Legboldogabb – augusztus végén a Bükkben mikor néztük a csillagokat

Legmeghatottabb – a búcsú pillanat volt, mikor a Bilimbós óvó néniknek is könny szökött a szemébe

Legaggasztóbb – Hanna lelkiállapota a Bilimbo utáni napokban

Legnagyobb döbbenet – mikor Hanna egyedül leírta a nevét nyomtatott kriksz-kraksz betűkkel, de olvashatóan

Legnagyobb teljesítmény – hogy Hanna ilyen kitartással jár balettra, úgy hogy a csoport fele már abbahagyta

Legjobb éttermi élményünk – Miskolcon a Rákóczi Pincében

Legviccesebb és legretróbb – nyáron Gáborral kettesben a bárpultnál ülni egy videodisco-ban, úgy hogy az egész hely üres

Legválasztékosabb – megfogalmazása a lányunknak, hogy esténként így hív minket: Apaúrfi, Anyaúrnő

Legnagyobb elismerés – mikor Hanna először megdicsérte az apja terveit

Legnagyobb öröm – Hanna novemberi ajándéka

Legbüszkébbek – Hanna balett bemutató óráján voltunk, hogy ilyen ügyes és hogy ennyire komolyan veszi

Legkarakánabb – a lányunk, aki az oviban megvédi a gyengébbeket

Legnagyobb visszafojthatatlan nevetés mikor nem kellett volna – egyik barátunkkal négyen ültünk az autóban, beszélgettünk, majd Hanna halál komolysággal megszólalt: Duguljatok be!  (hála a Jégkorszaknak)

Hanna kedvenc zenéje 2013-ban, így a miénk is:

http://www.youtube.com/watch?v=EFzQo3h1q3M

Kedvenc képeink 2013-ból

Legtávolabbi hely ahonnan ránk nyitottak: Guatemala és Új-Zéland

Legtöbb külföldi megnyitás: USA-ból

Az elmúlt 5 év legjobb döntése: Hanna fejlődéséről naplót vezetni

És a nagy elhatározás...

Egyszer mindennek vége van. Ennek a blognak is. Nagy elhatározásra jutottunk, aminek több oka is van. Az egyik ok, hogy 2013-ban kevesebb időt tudtunk szentelni a bejegyzésekre, egyrészt a sok munka miatt, így a megszokottól kevesebb történet született. A másik ok, hogy Hanna lassan 4 éves és úgy érezzük, eljött az idő hogy a háttérben maradjon. 

Közel 5 évig írtunk naplót a kislányunk fejlődéséről, magzati korától kezdve, az első 2 év feljegyzései a Kismama magazinban jelentek meg. Aztán folytatódott 3 évig itt a Hangyafarmon, aminek most úgy tűnik, vége szakad. A megszokott formában biztos.

Köszönjük, hogy 2013-ban is közel 10.000 kattintást kapott a Hangyafarm és így a Google első oldalon hozza fel „hangyafarm” keresőszóval a blogot. Köszönjük a követők figyelmét, köszönjük az ismerősöknek, barátoknak a Facebook like-okat, a véleményeket, az üzeneteket, a támogatást. Elképesztő sok örömöt adott!

Stílusosan Hanna szavaival szeretnénk búcsúzni:

Itt a vége, fuss el véle, kerek erdő közepébe...

  

Hanna és a humorsziporkák

Egész évben írtuk Hanna aranyköpéseit, íme néhány közülük.  

Hanna bekuporodik az asztal alá és felkiált:

- Ez az én kis bunkóhelyem!

„Fülezd a hajad!” (Hegyezd a füled)

Ülünk az autóban, Hanna furcsa hangot ad ki, hátrafordulunk. 

- Mit csinálsz?

- Csak levegőztetem a számat.

"Apa! Csukd be a szád és énekelj!"

Vadasparkban Hanna mutatja, hogy az ott egy hóbagoly. Mi csodálkozva kérdeztük, ezt honnan tudja, majd tudálékosan ezt mondta:

- Tanulok nyelveket.

- Anya, te már találkoztál cápával?

- Nem.

- És nem is tervezed?

„A táplálékom nyakkendője” (Előke)

„Apa, én szeretek aludni, mert akkor nő a hajam!"

Bükkszentkereszten a kocsma mellett van a fagyizó, ahol hallunk ám cifrákat. Hanna értetlenkedik:

- Anya, ezek az emberek milyen nyelven beszélnek?

Hanna nagyon rosszat csinál, Gábor rászól:

- Hol van az eszed?

- A memóriámban!

„Ilyen nagy domb van a Normaflórán?” (Normafán)

- Anya mi van rajtad?

- Poncsó.

- Kancsó???

„Darázsfész” (Darázsfészek)

Hajszárítás közben nézegeti a még vizes tincseit, majd megszólal:

- Olyan a hajam, mintha nyálas lenne!

„Mióta ismersz gyereknek???? Én már nagylány vagyok!”

Gábor frissen vágott hajjal, új kabátban megy a gyerekért és kérdezi tőlem, vajon Hanna észreveszi-e rajta. Hanna meglátja az apját, a csoportszoba közepén megáll és elkiáltja magát:

- Apa, te meg hogy nézel ki???

 „Ki van rúzsozva a körmöd?”

Fekvőrendőrön bukkanunk nagyot.

- Apa! Ne menj ilyen gyorsan, majdnem leesett a hajpántom!

„Mi Csillaghegyen lakunk. Azért hívják így, mert ott van a legtöbb csillag.”

Utazunk, Hanna felkiált:

- Ott van a Balrament! (Parlament)

„ Anya, az Operát azért hívják Operának, mert ott mindenkit megoperálnak?”

Alvás, hosszú csönd után kikiabál a szobájából:

- Anya gyere be!

Benyitok, kérdezem mi a baj. Kis gondolkozás után megszólal:

- Anya, én szingli vagyok?

Love Actually

Ez most más karácsony. Csendesebb. Nincs kapkodás, utolsó pillanatban rohanás a fáért. Nincs hömpölygő tömegben toporgás az ajándékokért. Csak a várakozás marad. És még valami…

Este hosszasan nézi Hanna a gyertyákat a koszorún. Bing Crosbyt hallgatunk és ő táncol, aztán nehezen, de kipurcan. Míg alszik, szaloncukrot kötözünk, az utolsó ajándékokat csomagolom, forralt bor illata száll. Anyukám bejglije a spajzban pihen, holnapi menü fejben már kész. 

A Tv-ben az egyik kedvenc filmünk megy, az Igazából szerelem (Love Actually). Több mint hat éve ennek a filmnek a zenéjére mondtuk ki az igent. Nagyokat mosolygunk, az emelkedett hangulat garantált. Most minden egy kerek egész, minden a tökéletlenségével is tökéletes. Hanna még mindig nem alszik, ezredszer is bemegyünk nyugtatni: igen, holnap karácsony. A szaloncukor egyre csak fogy, és nem kötöződik. A földlabdás kisfenyő még mindig a kertben várakozik. Valahogy más ez a karácsony. Nem a kevesebb szaloncukor miatt. Az nem számít. Csak a szeretet.    

Boldog, békés karácsonyt kívánunk!    

Hannás-almás-rácsos

A mézeskalács után, de még a bejgli előtt egy gyors hannás-almás-rácsos egy majdnem négyévestől. Irány a konyha!

Hozzávalók:

80 dkg alma

30 dkg rétesliszt

15 dkg margarin

10 dkg cukor

löttyintésnyi tej

1 sütőpor, fahéj

1 tojás

Gondosan kiválasztjuk a 6 legillatosabb almát, amit megpucolunk és lereszelünk. Hozzáadjuk a cukrot és egy csipet fahéjjat, egy kislábasba összerottyintjuk, félretesszük.

Aztán jön a legjobb része a dolognak: a gyúrás. Összeöntjük a lisztet, a langyos margarint, pici cukrot, a sütőport és alaposan szétmorzsoljuk az ujjainkkal.

Koncentrálunk, hogy ne menjen ki az edényből a massza.

Ami persze kimegy.

És ráragad az ujjunkra.

Ha szétmorzsoltuk a margarint, jöhet bele a tojás és egy löttyintésnyi tej vagy tejföl, épp annyi, hogy összeálljon a tészta. A tojást gyúrni vicces.

Pici lisztet szórunk a gyúródeszkára. 

És összeállítjuk a tésztát. Majd kétfelé vesszük. 

Egyik fele megy a sütőpapírral kibélelt tepsibe, amit egyenletesen belenyomkodunk. A másik feléből gilisztákat sodrunk. 

Sokat.

A tésztára öntjük a lereszelt almát, és ráhelyezzük a rácsokat tetszés szerint. Majd tojássárgával kikenjük.

Míg 180 fokra melegszik a sütő, addig van idő elcsenni egy almát.

Amit meg lehet enni, míg aranybarnára sül a süti. kb. 35-40 perc 

És  közben lehet készíteni egy portrét. is

Aztán gyorsan mindet meg lehet enni. :)

Képek a mobilról

Ha össze szeretném foglalni az elmúlt hetek történéseit, akkor elég, ha végigpörgetem a telefonom fotóit és eszembe is jut minden. Hanna óvodás lett, olyan igazi.  De lássuk csak…

Nyár végén elbúcsúztunk a Bilimbótól, ami Hannát eléggé megviselte. Pár napig nem mosolygott, esténként a fürdőszobában a tükör előtt átölelt és hosszú percekig csak szorított, csendben. De a bölcsi és ovi közti 2 hét elég volt arra, hogy a kíváncsisága győzzön. A beszoktatás zökkenőmentesen telt, amin az óvó nénik otthoni látogatása, na meg Zsuzsi dadus néni sokat segített, aki egy szempillantás alatt elnyerte Hanna szimpátiáját. Az első reggelt természetesen megörökítettük, ahogy illik, Hanna az óvoda kapuja előtt.

Ez egy állami művészeti ovi 3 vegyes korosztályú csoporttal, ahol szinte minden héten van valami megmozdulás: hol bábszínházba látogatnak, madarász ovis foglalkozásra mennek busszal madarakat lesni egy biológussal a közeli tóhoz, vagy zenészek jönnek táncházazni.  A mindennapokról mégsem mesél Hanna, csak morzsákat kapunk. Például hogy délután megfésülte a haját Ivett óvó néni, és hogy Szabi (a nagyfiú) volt a párja mikor mentek ki az udvarra és megfogta a kezét, vagy hogy az egyik nagyobb kislány segített neki szappant nyomni a mosdóban… Délután mikor hoznám el, gyakran kiküld, várjak kint addig, míg befejezi a rajzát. Sztorizások helyett ez is sokat mesél.

Az ovi mellett Hannának teljesült egy nagy vágya, balettra jár heti kétszer az Óbudai Mozgásművészeti Iskolába, művészi torna foglalkozásra, ami igazából balett előkészítőnek felel meg. Két év után lehet választani a klasszikus balett, modern tánc vagy mozdulatművészet között. Az egyik legjobb tanár nénit fogtuk ki, aki az óra végéig megköveteli a figyelmet, a terem előtt libasorban állnak a kislányok csípőre tett kézzel, így mehetnek be, majd így is jönnek ki. A terem üvegfalán át néha meglesem, épp gólyalépésben szökkennek, vagy a földön nyújtanak. De Hanna itthon is szívesen bemutatja, milyen a spicc-sarok kombináció. Büszkék vagyunk rá, hogy ilyen lelkes.

Ha a Bilimbótól el is köszöntünk, a régi barátságok megmaradtak. Nagy volt a boldogság, mikor a hosszú nyár után Hanna újra találkozott Botonddal, aki a legjobb barátja. Hihetetlen, hogy két kisember hogy egymásra tud találni és képes családokat összehozni. Mellesleg Botond egy igazi gavallér, akinek az ovija Hanna táncfoglalkozásától pár percre van, így délutánonként rendre megvárja a táncoló kisasszonyt a kapuban.

Persze ahogy bekerült Hanna az új közösségbe, úgy jöttek az első ovis bacik is. Kettőn már túl is vagyunk. Próbáljuk a szép időt betegen is kihasználni a játszótéren.

Hanna egyre többet fest, szinte minden este egy órát, ami kb 6 db A4-es lapot jelent, csak bírjuk papírral és festékkel. De a művészi ambíciók itt nem állnak meg, ahogy látom a mobil képeim között egyre több a számomra ismeretlen eredetű fotó, egyiken porszívózom, teljes portrésorozat Líriáról az egyszarvúról, mégis legjobban a reggeli felhő sorozat hatott rám. Tényleg ilyen szépek a nappalink üvegén át a reggelek?

És ahogy görgettem le a fotókat a mobilon, ráakadtam egy igazi gyöngyszemre. Hanna egyre többet foglalkozik Szofival, a kutyusunkkal. Bár Szofi eddig is itt volt, mint egy idősebb testvér, néha mint egy igazi dajka, aki ha szükséges, rendre is utasítja a kölykét, most egy egészen más kapcsolat vette kezdetét…

Álmodik a lány

Hanna gyakran mesél az álmairól. Lefekvéskor arról, miről szeretne a legjobban álmodni. Gyakran kérdezi tőlünk, mi miről álmodunk. Álmodunk-e arról, amiről Ő? - Álmodunk.

Álmodom egy rétről, egy dombról, egy völgyről. Messze visszhangzik a madárfütty. Sétálunk. Libben a haj, a fű simogat. Szamóca és málna illata száll. Hanna virágokat gyűjt a naplementében. Kis kezével gondosan válogat. Megáll az idő. Nem, ott nincs is. Göndör szőke fürtökről álmodom, hosszú szempillákról. Százfelé guruló kacagásról. Virágokról. Selymes fűről. Lovakról. Tücskökről. Tölgyfákról. Lassan elnyúló árnyékokról. Éjjeli viola illatáról. Szentjánosbogarakról. Csendről. Csillagokról. Sétálunk. Együtt. Végtelen történet...