Pillanatok

Hány emlékezetes pillanatból áll egy év? Megszámlálhatatlan. Én mégis próbálkozom. Gyűjtögetek. Pillanatok, amiket magammal szeretnék vinni, bárhová is megyek. Pillanatok, melyeket szeretnénk, hogy az örökkévalóságig tartsanak...

Míg Hanna az igazak álmát alussza, addig mi sürgünk - forgunk. A lista hosszú. A pici földlabdás ezüstfenyő kint várakozik, a halászlé lassan kész. A nappali közepén építed a kék zsindelyes Lego házat, hogy szenteste már csak játszani kelljen vele. Nyújtom a bejgli tésztát, a mákos és diós töltelék épp hűl. Közben halk jazz szól és bennem előtörnek az elmúlt időszak pillanatai….

Mikor éjfélkor lélegzet visszatartva belopóztunk Hanna szobájába, hogy a csizmájába rejtsük a hőn áhított zseblámpát.   

Mikor Hanna hosszú percekig figyelte az ablakban, vajon merre járhat a Mikulás.

Mikor forrócsokit ittunk ketten és a szemüveged teljesen bepárásodott.

Mikor a Nyugati térre vittél és átadtam az önkéntes öreg néninek a cipősdobozt, aki mosolyogva ismeretlenül is boldog karácsonyt kívánt.

Mikor Hanna egy üzletben millió idegen ember előtt egymáshoz húzott minket minden erejével, hogy öleljük egymást és percekig így kellett maradnunk, mert ezt szerette volna.

Mikor Hannát megnevetteted és harsog az egész ház. 

Mikor mesét olvasol és elváltoztatod a hangod.

Mikor Hanna kérdez és Te mindig válaszolsz.

Mikor elkészül a Lego ház, éjfélkor a bejgli édes illata száll, és rám mosolyogsz.

 Pillanatok, melyeket szeretnénk, hogy az örökkévalóságig tartsanak... Ez most pont olyan.

Békés, Boldog Karácsonyt kívánunk Mindenkinek!

Karácsonyi snitt

Van egy film, ami folyamatosan forog. Nincs szünet. Néha én rendezem, néha az élet. Persze mi vagyunk a főszereplők. Ki más.

Kívülről nézve rohanunk, dolgozunk, ki így, ki úgy. Reggelenként nagyüzem van. Gyártom a reggelit, csomagolom Gábor ebédjét. Közben Hanna hálózsákban ölbe kéredzkedik. Nem veszem fel, ő a nappaliba csoszog és szétpakolja az összes könyvét és játékát, amibe két perc múlva mezítláb belelépek. Felülről nézve a lakás tényleg olyan, mint egy hangyaboly. Gyors reggeli, fogmosás, minimál smink, az egész család a fürdőben – még Szofi is. Miközben Gábor a cipőjét húzza, Hanna végigmenekül az összes szobán - jobb esetben hálózsák nélkül -, én meg utána, hogy elkapjam, mert öltözni kell, el fogunk késni. Gábor elköszön, Hanna kismajom módján a lábába csimpaszkodik, dupla adag puszit követel. Indul a nap.

Következő kép. Hanna hátul pislákol az autóban, én meg vezetek. Reggel van, lassú az agyam. Valami karácsonyi szám szól a rádióból. Az ajándéklista a fejemben, a karácsonyi menü megtervezve, a kinti dekorációt még pótoljuk, a tavalyi fa jó lesz, majd valahogy behúzzuk a nappaliba. A csomagolópapírt el ne felejtsem. Már fogalmam sincs hova dugtuk el Hanna ajándékát. Egy része a gardrób mélyén lehet, a másik a csomagtartóban. És még a bejgli receptjét sem kértem el.

Következő kép. Áthajtunk a síneken, Hanna csihuhuzik. A temető mellett suhanunk, amikor megpillantok egy bácsit. Hosszú fekete kabát, sötét kalap. A kapu felé ballag, kezében egy fehér rózsa. Pedig nincs temetés…. Csak egy pillanat volt.

Következő kép. Potyognak a könnyeim. Nem tudok megálljt parancsolni. A pirosnál Hanna szeme kérdőre von. Ahogy belenézek, minden letisztul és egyértelművé válik. Hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere. Mert van egy tündéri kislányom. A férjem a legjobb barátom és a példaképem. Itt-ott akad egy-egy barát is. A szüleim csodálatosak. És milyen sokkal tartozom nekik. A szeretteimnek. Hogy vannak. Már nem érdekel a bejgli recept, sem az ajándék. És az sem, hogy a sarkon álló virágárus néni bebámul az autóba. A rádióból még mindig ugyanaz a dal szól. Nem tudok tovább ellenkezni, az érzés teljesen átjár. Karácsony. Ünnep. Család. A film most is forog tovább. A megszokottnál kicsit lassabban. A lényeg úgyis a 

happy end… 

Peter Pan és a cipősdoboz

Mikuláscsomag, karácsonyi dekoráció, adventi koszorú, díszkivilágítás. Kilométeres ajándéklistával a kezükben tolonganak az áruházakban az emberek, közben szól a mennyből az angyal. Karácsony van, volt, és lesz. Pedig egyre többen tudják, milyen az, amikor nincs.

Nincs Mikulás csomag, nincs karácsonyi ajándék. Nem, nekem fogalmam sincs, milyen lehet az. A karácsonyfánk mindig a plafonig ért, gyönyörűen fel volt díszítve, a bejgli illata körbejárta a lakást, csengőszó jelezte, ha megérkezett a Jézuska, rohantunk le az emeletről és minden évben elájultam az ajándékok láttán. Késő estig társasozott az egész család, talán ezt szerettem az egészben a legjobban. Én ilyennek láttam a karácsonyt. De vajon hány gyerek nélkülöz ilyenkor is?!

Tavaly karácsonykor Hanna még csak egyéves volt, a rokonság elárasztott minket legalább 30 darab ajándékkal. Utólag beláttuk, a fele teljesen szükségtelen volt, Hanna egész este egy ficaknyi csomagolópapírral játszott. Azóta is érintetlenül áll a szobájában a méregdrága fa járássegítő talicska, amin harkályok kopognának, ha tolná valaki.

Aztán jött a január, a betegség. Az I. sz. Gyermekklinika csecsemőosztályán Hannán kívül feküdt még  sok gyerek, szülővel. És egy, szülő nélkül. A kisfiú úgy nézett ki, mint Peter Pan a meséből. Hófehér bőr, bozontos szőke haj. 14 hónapos volt, mégsem tudott felállni, csak feküdt, és néha-néha ránk nézett a nagy barna szeméivel. Láttuk az értelmet a tekintetében. Hanna rögtön kinézte magának, integetett és magyarázott neki. A kisfiú nem reagált, csak feküdt, vékony volt és gyenge. Nem volt egy játéka sem, sem meleg ruhája. Naponta egyszer meglátogatta az apja fél órára, akit mindenki elítélt, mert koszos volt – a munkától - és amúgy is minek ilyen embernek gyerek, el kéne Tőle venni - gondolták. De míg apa dolgozik, anya a többi testvérrel otthon van. A nővérek panaszkodtak, hogy ez a gyerek még a kanalat sem ismeri, mit ehetett eddig… És tény, egy hét alatt a kislegény erőre kapott és önállóan felállt a rácsos kiságyban. Gáborra mosolygott a legtöbbet, a nőktől többnyire félt. És mikor meglátta az apját, azt a boldogságot soha nem felejtem el, ahogy őt sem.  

Éjjel hozzánk is jött a Mikulás, csendben belopódzott a gyerekszobába és az ablakba rejtette kis csomagját. Hozott rumbatököt, minidobot és egy furulyát. Hanna minden darabnak nagyon örült. Reggel 7-től zenebonált, vagy „Mukulás bácsit” kereste. Én is. Azt, aki a lábtörlőnkre rakott egy mini Mikulást, ezúton is köszönjük neki! 

Gondolatban már a karácsonyt tervezzük, az ajándékok számát próbáljuk kordában tartani, persze egy-kettő kerül majd a fa alá. Szaloncukrot kötözünk, Hanna délután elénekli a kis karácsonyt, nagy karácsonyt. Előkerül egy kis cipősdoboz, amit megtöltünk zsírkrétával, gyurmával, játékokkal. Mennyi szeretet fér egy ekkora dobozba? Nem tudom. De a címzett biztos, hogy egy 
2 év körüli kisfiú lesz.

http://ciposdoboz.hu/

http://www.szeretet.ehseg.hu/

http://www.sos.hu/Pages/default.aspx