2012 Legjei

Év végén mindenki összegzi az elmúlt eseményeket. Visszanézve 2012 sem volt unalmas. Volt sok sírás, még több nevetés. Én csak mosolygok. Gyors helyzetjelentés 2012 Legjeivel.

Legboldogabb – nyáron a Bükkben

Legszabadabb – májusban a Mátrában, mikor biciklivel száguldoztunk le a dombról, a szél az arcunkba vágott, Hanna annyira élvezte, hogy Gábor mögött hangosan kurjantgatott: „Juhééééj!”

Legnagyobb teljesítmény – 4 nap a lányunk nélkül

Legédesebb – mikor elalvás előtt először elmondta nekem a Családi kör 7 versszakát

Legnagyobb ajándék – mikor átölelt és azt mondta, én vagyok a legjobb barátja

Legmegdöbbentőbb és legcukibb – mikor felfedeztük, hogy felismerhetően lerögtönzi a tv-ben látott táncos koreográfiákat

Legrémisztőbb és legbüszkébb – mikor közvetlen lefekvés előtt Szofi szétrágta Hanna utolsó cumiját (is) és a lányunk 5 perc sírdogálás után fogta magát és elaludt

Legmeghatottabb – valszeg ma leszek, mikor Hanna és Gábor ebéd után a spajzból előjönnek a szülinapi tortámmal 

2012 Két legtöbbször hallott mondata Hannától - De anya! De apa!

2012 Két legtöbbször letöltött zenéje amit Hanna imád (enyhe anyai és apai ráhatással):

MR2 Akusztik Kesh - http://www.youtube.com/watch?v=Nr8Amu49A-4

Gotye - http://www.youtube.com/watch?v=8UVNT4wvIGY

2012 legnagyobb és egyben legmerészebb közös vállalkozása Gáborral – mesét írni és rajzolni a kislányunk születésnapjára

2012 Legviccesebb szituja – Gábor meséli az egyik új ismerősének, hogy épp Hanna szülői értekezletére siet, mert szeretne beszélni az angol tanárral. Mire ezt a kérdést kapta: - Hányadik osztályos a gyerek? – Janurában lesz 3 éves.

2012 - ben leghálásabbak – továbbra is a Bilimbos óvó néniknek vagyunk, Ildinek és Esztinek, hogy akkora odaadással, türelemmel terelgetik Hannát.

2012 Legnagyobb aranyköpése, amin sírva nevettünk – Hanna árulkodik az óvó néninek az egyik kisfiúra, mert megütötte a fejét. Az óvó nénik azt tanácsolták, hogy Hanna menjen oda és mondja meg a kisfiúnak, hogy ezt nem szabad csinálni. Hanna odament a kisfiúhoz és megmondta neki, hogy ezt nem szabad. A kisfiú bocsánatkérésképpen megsimogatta Hanna fejét. Mire a lányunk így reagált: - Martin, ne csóváld a farkad!

2012 - ben Ami kimaradt – Gábor születésnapi muffin sütése több okból nem került fel, pedig fotódokumentáció is készült, mivel a muffin nem csak lelapult, hanem szétfolyt, a recepttől eltekintettünk. (Ha jól emlékszem így is elfogyott!)

2012 legnagyobb tanulsága – még mindig nem tudok sütni

2012 legnagyobb cáfolata – a bejglim fenomenális lett

2012 legnagyobb megállapítása – a kivételek erősítik a szabályt

2012 Legnagyobb elismerése – a férjem 10 év után megkért, hogy készítsek róla egy portrét

Kedvenc képeink 2012-ből

2012 Legjobb döntése – a Hangyafarm második évadjának folytatása

2012 legkedvesebb blogbejegyzései:

Legszebb hajnal - http://hangyafarm.blogspot.hu/2012/01/legszebb-hajnal.html

Mese Mese Mátra - http://hangyafarm.blogspot.hu/2012/06/mese-mese-matra.html

Pillanatok - http://hangyafarm.blogspot.hu/2012/12/pillanatok.html

Legtávolabbi hely ahonnan ránk nyitottak – Jemen és Új-Zéland 

(a rendszeres új-zélandi követőnek üzenném, ha van érkezése egy nyári találkozóra, nem itt hanem ott :) írjon privátban, köszönöm)

Legfurcsább keresőszó amivel ránk találtak – fülmelegítő sapka

60 000 leütés. 20 történet. 10 000 megnyitás. Én minden percét élveztem. 

Saját limitált kiadás coming soon…. És köszönöm!

Pillanatok

Hány emlékezetes pillanatból áll egy év? Megszámlálhatatlan. Én mégis próbálkozom. Gyűjtögetek. Pillanatok, amiket magammal szeretnék vinni, bárhová is megyek. Pillanatok, melyeket szeretnénk, hogy az örökkévalóságig tartsanak...

Míg Hanna az igazak álmát alussza, addig mi sürgünk - forgunk. A lista hosszú. A pici földlabdás ezüstfenyő kint várakozik, a halászlé lassan kész. A nappali közepén építed a kék zsindelyes Lego házat, hogy szenteste már csak játszani kelljen vele. Nyújtom a bejgli tésztát, a mákos és diós töltelék épp hűl. Közben halk jazz szól és bennem előtörnek az elmúlt időszak pillanatai….

Mikor éjfélkor lélegzet visszatartva belopóztunk Hanna szobájába, hogy a csizmájába rejtsük a hőn áhított zseblámpát.   

Mikor Hanna hosszú percekig figyelte az ablakban, vajon merre járhat a Mikulás.

Mikor forrócsokit ittunk ketten és a szemüveged teljesen bepárásodott.

Mikor a Nyugati térre vittél és átadtam az önkéntes öreg néninek a cipősdobozt, aki mosolyogva ismeretlenül is boldog karácsonyt kívánt.

Mikor Hanna egy üzletben millió idegen ember előtt egymáshoz húzott minket minden erejével, hogy öleljük egymást és percekig így kellett maradnunk, mert ezt szerette volna.

Mikor Hannát megnevetteted és harsog az egész ház. 

Mikor mesét olvasol és elváltoztatod a hangod.

Mikor Hanna kérdez és Te mindig válaszolsz.

Mikor elkészül a Lego ház, éjfélkor a bejgli édes illata száll, és rám mosolyogsz.

 Pillanatok, melyeket szeretnénk, hogy az örökkévalóságig tartsanak... Ez most pont olyan.

Békés, Boldog Karácsonyt kívánunk Mindenkinek!

Bizonyítvány a varázslóiskolából

A minioviban újra ment a pusmogás a karácsonyi ünnepség és a titkos meglepetés körül. Hannából most sem tudtunk egy szót sem kihúzni, titoktartást fogadott az összes gyerek. Azt gondoltuk, a tavalyi ajándék után nem érhet minket meglepetés. Tévedtünk…

A miniovi valóban felér egy varázslóiskolával. Ildi óvónéni szakmabelieket megszégyenítve bábozta el Kipp Kopp karácsonyát, az előadás nemcsak a gyerekek figyelmét kötötte le maradéktalanul, hanem a mienket is. Volt zenés-táncos bemutató Adri óvónénivel, ahol Hanna elmondta hogy karácsonykor a kis Jézust ünnepeljük. Volt sok süti, kézműveskedés, csendjáték és gyertyagyújtás Eszter óvónéni vezetésével.

Az ünnepség végén boldog karácsonyt kívánva Hanna átadta a meglepetés csomagot. Egy saját keze által sodort és díszített adventi gyertyát, ami azóta a nappalink dísze. Egy cd-t amin videofelvételek vannak a Bilimbos foglalkozásokról, azóta kb. csak 10-szer néztük végig a Télapó csomagátadását, minden egyes gyereknél, és kb. 100-szor azt a részt, mikor kihívja magához Picifarkast(!) és Hanna szárnyal a boldogságtól. Legnagyobb meglepetésünkre egy kis kézzel írott füzetet is kaptunk, ami a lányunkról szól, aminek a borítóját saját maga ragasztgatta. Mikor belelapoztam, ott helyben könny szökött a szemembe. Mit is mondhatnék, újra telibe talált. Eszter óvónéni oda is jött hozzánk, hogy kiemelje  Hanna szépérzékét és nekem már ott végem volt...  Leírhatatlanul büszkék vagyunk rá! 

Ime a bizonyítvány. Ahogy ők látják Hannát. (Nagyobb felbontásért katt a képre.)

Köszönjük!!! :)

Hanta - palinta

Fantáziából nincs hiány. Jó ideje Picifarkasnak hívja magát. Én lettem Nagyfarkas, apja pedig Sárkány. A nappali közepén mutatja, pontosan hol van a kerítés és a kör, amit át kell ugrani. Gáborral kikerekedett szemekkel figyelünk. Szava járása: garantálom, gusztustalan, képzeld el, figyelj rám egy picit. A plafon flakon, a fénykép fénypék. És dumáért sem kell a szomszédba menni…   

Hanna bánatos szemekkel mondja apjának:

- Elveszett a kastélyom, a  Hanna kastély.

- Milyen volt az a kastély? – kérdezi Gábor.

- Szív alakú.

Bilimbóban délután ezzel fogadnak:

- Halljuk, Hannának kistestvére lesz! – mosolyognak az óvó nénik.

- Nem – rázom a fejem meglepetten. Hanna csípőre teszi a kezét és mérgesen rám néz.

- Dehogynem!

- Elment az eszed? – kérdezi Gábor, mikor Hanna rosszban sántikál.  Hanna bólogat, majd felkiált:

- Gyere vissza!

„Apa! Van nekem egy toxikus barátom.  Óriási kutyája van.”

Lefekvéskor az ágyban beszéljük meg a következő napot.

- Holnap hova megyünk? Szeretnék menni strandra! – mondja Hanna.

- A strand bezárt , nem mehetünk. – válaszolok.

- Akkor szeretnék menni a Holdra repülővel!

- Ahhoz még kicsi vagy.

- Akkor szeretnék menni egy országba!

- Milyen országba? – kérdezem.

- Strandországba!

„Te szoktál tétovázni?”

- Anya, pisilni kell!

- Gyere, menjünk a fürdőszobába!

- Ne gyere, megoldom egyedül.

- De nincs kirakva a bilid. Kirakom és kimegyek.

- Jó. Bízom benned.

Hanna kölesgolyót ropogtat a kanapén. Szofi epekedve figyeli negyed óráig, mire Hanna megszánja és ad neki egyet.

- Látod apa, szíves vagyok a kutyával!

Hanna a fürdőkádban magyaráz a felhúzható játékteknősének az élet nagy dolgairól: 

- Tudod Teki, amikor  te megszülettél, akkor nem voltál ott.  Te ott születtél, ahol a Honda. Japánban.

 „Menjünk nyaralni! Fotelezni akarok!!!” (hotelozni)

Hanna élete első angol órája után:

- My name is Hanna. Yes. Anya, én tudok angolul. És te?

„Apa alszik, anya nyugszik.”

Hanna a kedvenc plüssét szagolgatja, majd megállapítja:

- Bari talpának bárány szaga van.

Legózás közben: 

- Építek puficsokat. – mondja Hanna.

- Mi az a pufics? – kérdezi Gábor.

- Tudod, apa, ezek a játékpuficsok.

Gábor stabilabbá teszi az építéményt.

-  De apukám, állj meg egy perce!  Ez így nem lesz jó!  Ne ingereld a puficsokat!

Gábor: Építsünk maja piramist!

Hanna: Miami piramist?

„Van egy kis sejtésem…. Azon tanakodom, vajon hol lehet a kissámlim.”

Gábor mutatja Miskolcon az Avas tetején lévő emlékművet Hannának.

- Nézd, ott vannak az ágyúk!

- De kinek az ágyuk???

„Nem ijedtem meg, csak meglepődtem!”

Hanna reggel 5.30-kor kérdezi az apját.

- Mi a baj apa?

- Fáradt vagyok.

- De hát most keltél fel????

Hanna újra a konyhában

A sütéssel mindig hadilábon álltam. A kezdeti fellángolás már csírájában alábbhagyott, mikor összeesett az első piskóta, sós lett az édes, vagy kopogós keményre sikerült az elvileg porhanyós linzer. Sikerélmény zéró. De ahogy közeleg a karácsony, minden évben újra jön a fellángolás. És most már nem csak én próbálkozom.

Az Évszakok téli lapszáma a nyomdában, halleluja! Munka kipipálva egy időre. A karácsonyi nagytakarítás már októberben kész volt. - Ez azt is jelenti, hogy lassan újra hozzá lehetne kezdeni. – A konyhában egyre többet serénykedünk Hannával és keressük a tökéletes, de annál egyszerűbb süti receptjét... Hosszú próbálkozások sora után csak most jöttem rá, hogy a sütés és főzés valójában két teljesen különböző dolog. Míg főzésnél mi adjuk a mértéket a fűszereknek, nem történik égszakadás, ha valamit ki- vagy belerakunk, fő az alkotási szabadság. Sütés esetében lássuk mi a helyzet...

Hanna mandulás keksze

Hozzávalók:

1 vaníliarúd

100 gr mandula

1 tojás

3 csepp vanília aroma

150 gr liszt

100 gr vaj

100 gr étkezési keményítő

100 gr porcukor

Egy nagy tálba beleöntjük a lisztet. Szem előtt tartva, hogy lehetőleg a legtöbb liszt a tálba érkezzen. És ne mellé.

Majd szép sorjában mindent beleöntünk. A keményítőt, a porcukrot és a vajat.

A korábban ledarált mandulát.

Majd a tojást. Egyeseknek az is szempont, hogy minden csepp tojásfehérje belekerüljön a tésztába.

Ehhez nem elég teljesen megfordítani a poharat. Ütögetni is kell.

Nagy szerencse, ha az aromás flakon rendesen be van zárva és nem úsztatja el a lisztet.

Jöhet a tészta kidolgozása. Még jó, hogy többet raktunk bele mindenből. Éljen az alkotási szabadság!

Ha a tészta összeállt, kettévágjuk és két hengert sodrunk belőle, majd mehet pihenni a hűtőbe.

Egy óra elteltével kb. 1 cm vastag szeletekre szeljük és gombócokat gyártunk belőlük.

A gombócokat kivajazott tepsibe rakjuk és lisztbe mártott villával lelapítjuk őket. Majd mehetnek 15 percre a 170 fokos sütőbe. Gábor porcukorral, én házi baracklekvárral, Hanna natúr ette még melegen. Inkább linzergombóc lett, mint keksz. Kérdeztem Hannától, ízlik a süti? Mire röviden azt válaszolta: Hanna sütötte. Az élmény a lényeg, nyugtáztam. Aztán eszembe jutott anyukám, a tökéletes zserbója, a  dupla adag töltelék miatt kiszakadt mákos bejglije és a réges régi mondása: Nem baj, majd megeszik a gyerekek! 

Aranyhaj

Gábor a konyhában épp a vasárnapi ebédet készíti. Zöldségfasirt rizs kapros szósz illata száll. Hannával a kanapén türelmetlenkedünk, mikor ehetünk már. Aztán teljes egyetértésben kitaláljuk, mivel üthetnénk el az időt. Déryné Széppataki Róza Aranyhaj szerepében...

VÉGE

Évszakok

Hallani, ahogy a sárguló faleveleket felkapja a szél. Hanna tobozokat gyűjt a kis fenyves mélyén. Az erdő ezer színben pompázik még utoljára, aztán szép csendesen elmúlik minden. Hogy valami egészen új dolog kezdődjön…

A nyár valóban észrevétlenül elrepült. Gyorsan történt minden. Több szempontból is új korszak kezdődött. Hanna egész napos bölcsis lett, én pedig - ha külsősként is -, de visszatértem a munkába. Újra a reggeli rutin, minden a megszokott időben történik. Gyors reggeli, tükör, a kávé gőzölög, rohanok. Na, ez most egészen máshogy néz ki. Öltöztetek, kakaóztatok, újra öltöztetek, noszogatok, reggeliztetek. Míg az apja Hanna cipőjét húzza, addig csak az enyém a fürdő. A liftben jobb kezemben a forró kávé, ballal villám sebességgel ellenőrzöm Hanna egyszarvúját és az összes további kellékét, amivel a Bilimbóba megy, hogy most kivételesen ne kelljen félúton visszafordulnunk. Közben fejben már egy egészen más helyszínen vagyok.

Új kihívások. Lavírozunk az egyensúlyt keresve, a mérleg nyelve mégis kileng. A lelkiismerettel számolni kell. Mert címlapszervezés közben csak kétszer gondoltam rá, hogy most vajon mit csinál, kire mosolyog. Aztán az is előfordult, ha Gábor nem szól rám, hogy indulnom kell a gyerekért, akkor csúnyán elkésem. Pedig tudom mennyire vár. Annyira, hogy az apjával fél órákat ücsörgünk délutánonként a miniovi díványán, mert Hanna addig uzsonnázik, amíg van elemózsia a tányérban. Nem az övében. Hanem abban a nagyban, amiből szednek az összes többi gyereknek. Szerencsére a kisasszony zökkenőmentesen vette az akadályokat és boldogan ment egész nyáron a királylányos, mesés, boszorkás, zenés és még hosszasan sorolhatnánk milyen táborba.

    

Persze a nyár folyamán próbáltunk becsempészni kisebb megszakításokkal rövidebb és még rövidebb szusszanásokat a Bükkben. Amit Hanna annyira élvezett, hogy rá is húzott még pár napot nélkülünk, a szüleimmel. Életében először. Minket már a Bükkszentkereszt táblát elhagyva kínzott a hiány. Míg ő reggel 8-tól űzte a ház körül a bogarakat, verset tanult és futkározva énekelt a réten, mi majd megvesztünk. Nincs igazság. Az élet kegyetlen.

És még kegyetlenebb. Mert mikor máskor lesz beteg a gyerek, aki január óta egy náthát nem kapott el? Lapzárta hetében. Láz 39.5, a vírusra nincs gyógyszer. A hisztis lábadozó irányította az itthon minden kívánságát leső Nagymamát és természetesen az apját.

A reggelek két hónap elteltével sem gördülékenyebbek, én mégis szeretem. Bár a pelenka lekerült a kishölgyről, szerinte a nagylányság igazi mércéje, vajon beletalál-e a gabonapelyhes kanállal a szájába csukott szemmel. És ha nap közben óriási is a hiány, este mindent bepótolunk. Mese olvasáskor lekuporodok az ágya mellé a földre. Ő az ölemben, szemben velem, simogat puha kis ujjaival, majd belém fúrja magát, feje a vállamon. Minden szépen lassan lecsendesedik és ő újra csak az enyém. Az ágyba bújva megkérdezi, hogy ugye én vagyok az ő anyukája. Mondom hogy igen. Még utoljára sorra veszi, hogy a nyár után jön az ősz. Ősszel jön a hideg. Télen esik a hó, a gyerekek korcsolyáznak. És a Jézuska hozza a Karácsonyt... Örök körforgás.