2017. december 31., vasárnap

2017 Legjei


Visszatekintve 2017-re jó évet zártunk. Persze voltak hullámvölgyek, de magaslatok is és onnan érdemes kitekinteni. Sokat utaztunk, jöttünk, mentünk, láttunk, nevettünk, tanultunk. Voltak könnyek, mélypontok, rácsodálkozások, felébredések, hosszú és még hosszabb napok, de nem panaszkodtunk, mindenki tette a dolgát és ez így volt jól. Boldogan búcsúzom 2017-től, engedem had menjen. És új fogadalmakkal izgatottan, pozitívan várom 2018-at, had jöjjön!

Legtöbbször ezt hallottuk Oszkártól:
- Baba vagyok
És természetesen:
- Hannaaaaa!

Legtöbbször ezt hallottuk Hannától:
- Oszkáááááár!

Legbüszkébb: minden reggel, mikor látom, hogy Hanna átlépi az iskola nagy kapuját

Legboldogabb: a természetben, a Bükkben, a Mátrában, Ausztriában, együtt

Legmeghatottabb_01: minden szülinapon sírok, ez van

Legmeghatottabb_02 és egyben a legédesebb: mikor a 10. házassági évfordulónkon meglepetés vacsorával készült Gábor a kedvenc hotelünkben, mikor megöleltem enyhén párás szemekkel Oszkár megtörte a csendet:
Óóóóó, de cukik vagytok!

Legbuzgóbb: Hanna, aki úgy szervezte, hogy minden nap legyen különórája az iskolában vagy azon túl, de a félévben még egy házit sem felejtett el

Legviccesebb: mikor Oszkár úgy hív, hogy Kisanyám

Legkitartóbb: Oszkár ahogy 3,5 évesen feladatlapozik, színez és koncentrál és nem hagy félbe semmit, amibe belekezd

Legdurvábban sírva nevetős: Ausztriában a hegy tetején volt több nagyméretű állat fából, ami vagy mászóka volt, vagy kilátó, vagy hinta…. mindegyiket megnéztük, kivéve egyet nem, mert az messzebb volt. Oszkár már nagyon fáradt volt és nyűgös és elkezdett szemerkélni az eső, így úgy gondoltuk, jobb ha lemegyünk a hegyről. Még utoljára megkérdeztük Oszkárt, hogy tuti biztos, hogy az utolsó állatot ne nézzük meg? Ő azt mondta, hogy tuti ne. Így felszálltunk a felvonóra, azzal a tudattal, hogy a héten már nem jutunk fel, mert nem üzemel a felvonó. 2 perc csend, majd 20 méter magasan Oszkár közölte, hogy akkor mégis megnézné az utolsó állatot... Innentől Gáborral sírva röhögtünk a tehetetlenségünkben, mert vissza már nem fordulhattunk. Majd jövő nyáron megnézzük!

Legnagyobb könyvmoly: Hanna olvasott a legtöbbet, áprilistól összesen 12 könyvet, 120-150 oldalas kisregényeket

Legszabadabbak: Ausztriában mikor úttalan utakon kirándultunk

Legprofibb: Hanna volt, mikor az őszi divatanyagba fotóztuk a Nők Lapja Évszakokba, engem is meglepett mennyire fegyelmezett, mennyire hamar teremt kapcsolatot, mennyire közvetlen. Szuper képek lettek, Hannának pedig egy nagyszerű élmény volt!

Legcikibb-cukibb: ahogy Oszkár szemrebbenés nélkül szólít le vadidegen gimnazista lányokat az ovi előtt az utcán és cukiskodik velük, majd mikor elmennek, közli hogy: „Szeretem a lányokat, a kicsiket, a közepeseket és a nagyokat.”

Legjobb dolog az idei karácsonyban: hogy idén Hanna zongorázott minden nap karácsonyi dalokat

A gyerekek kedvenc mesefilmje 2017-ben: Gólyák (talán) a Gru 3 mellett

Hanna kedvenc zenéje 2017-ben: minden, amire táncolni lehet és ő mindenre táncol, de talán Adele-t szereti a legjobban (ha kitalálja melyik a kedvence, pontosítok)

A kedvenc filmem 2017-ben (szerintem Gáboré is): Baby driver – a zenék miatt egyszerűen megunhatatlan a film!!!

Kedvenc zeném 2017-ben: Sky Ferreira – Easy (Baby driver)

Legkedvesebb képeink 2017-ből







Legtöbb külföldi megnyitás: Németországból

Legtöbb klikkelés: 2017 decemberében 2050

Legjobb döntés volt 2017-ben hogy pozitívan állunk mindenhez és nem ülünk itthon

Legújabb fogadalmunk az újévre: a jó dolgokon nem érdemes változtatni, ezért már pakolunk is! juhééj! BÚÉK!

Legnagyobb hála és köszönet: Gábornak, hogy kitart mellettem, hogy támogat, hogy nem enged letérni az útról, hogy szeret

Köszönöm, hogy olvastok!
Boldog Új Évet! Találkozunk 2018-ban is!



* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)


1 megjegyzés: