2017. december 9., szombat

Tavasz


Kihagytam pár hetet, hónapot. Tudom, minden mentegetőzés felesleges, hogy egy háztartás, két gyerek, három magazin, sötétben indulás, sötétben érkezés, napi 60 km csúcsforgalomban, esti házi feladat ellenőrzés, pedig csak 24 órából áll egy nap. Szóval, most minden felesleges szövegelés és önsajnálat helyett belevetem magam az év utolsó napjaiba és gőzerővel pótolom, amit csak tudok. És ömlesztem a képeket a legfontosabb eseményekről, élményekről, pillanatokról, pár gondolattal fűszerezve. 

Év elején több fogadalmunk is volt Gáborral. Az egyik, hogy idén mindenhez teljesen pozitívan állunk. Ez így a vége felé járva nagyjából be is jött. - Jó, persze volt pár elgyengülésem, de összességében mindketten tartottuk magunkat az elhatározásunkhoz. Érdemes kipróbálni! - A másik fogadalmunk, hogy többet megyünk, utazunk, kirándulunk, hogy lássunk, tapasztaljunk, halljunk, együtt a gyerekekkel. Kora tavasztól jöttünk, mentünk, láttunk és nagyon jó volt! Ha az idő engedte hátizsákkal, sátorral akár egész napra is elbóklásztunk a környékünkön és csodás helyeket fedeztünk fel.  Rossz időben pedig irány egy múzeum!  Soha nem gondoltam volna, de Oszkár 3 évesen kész múzeumfüggő lett, természettudományi, mátrai, mese, vagy a mezőgazdasági múzeumot akár századjára is újranézné.












Tavasszal Gábor részt vett a Műcsarnokban a 2017. Nemzeti  Szalonon a munkáival, Hanna nagyon büszke volt rá, ahogy mi is. A képen ez elég jól látszik szerintem.  J



Hanna tavasztól elkezdett könyveket olvasni, úgy igazán. Magától írogatott is. És újra ezerrel készültünk az iskolai felvételire, amin tavaly is volt, de akkor a kiszemelt suli azt mondta, hogy Hanna érjen még egy évet. És csak most látom, hogy mennyire igazuk volt. Sokkal magabiztosabb lett, és a maximalizmusa már nem görcsösséggel párosult, hanem nyugodtsággal. De így is nagy volt az izgalom, hogy vajon idén sikerül-e bejutnia a „csoda suliba”. Persze volt más alternatívánk is, ha ez mégsem jön össze. Egy másik német kéttannyelvű iskola tárt karokkal fogadta volna. De felvették! Nagy volt az öröm. J





Elbúcsúztunk az óvodától, de csak egy kis időre. Lezárult egy korszak a nyár kezdetével, Hanna iskolás lett. Mert ahogy kilépett utoljára az óvoda kapuján, onnantól iskolás. Átalakítottuk a gyerekszobát, aminek mindketten nagyon örültek és megkapta végre az iskolatáskát. Aztán kezdődhetett az utolsó kötetlen, szabad nyár... 







2017. március 31., péntek

A Bermuda-háromszög titka


A Bermuda-háromszög egy terület neve az Atlanti-óceánon, amely repülőgépek és hajók különös eltűnéséről vált ismertté. Sokan természetfeletti jelenségekkel magyarázzák a rejtélyes eltűnéseket, írja a Wikipédia. De arról nem írnak, hogy a mi cuccaink hová tűnnek a lakásból… Az elmúlt hetekben új felfedezéseket tettem ezzel kapcsolatban.

Oszkár kb. fél éves lehetett, mikor észrevettem, hogy eltűnik egy-egy tárgy, egy-egy játék a megszokott helyéről. A megszámlálhatatlan fél pár zoknik eltűnésére már évekkel ezelőtt megtaláltam a magyarázatot, azt bizony a mosógép ette meg. Mikor szétszedtük, mindenre fény derült, valahogy a dob mögé kerültek. Zoknik után már nem nyomozok. 


Ahogy Oszkár egyre nagyobb lett, egyszerűen elvesztek a játékok, apró alkatrészek. Nincsenek meg puzzle darabok, kisautókról a kerekek, eltűntek a dobókockák, nem találtuk a társasjátékok egy-egy figuráit. Ez iszonyat dűhítő, mikor pont azzal szeretne a család játszani és nincs meg egy kulcsfontosságú alkatrész, az utolsó puzzle darab, egy kártyalap, vagy Hanna kedvenc Legofriends figurájának a haja. Teljes titokban elkezdtem figyelni. Rájöttem, hogy a nappali - előszoba - konyha vonal mentén egyszerűen lába kél a cuccoknak. Itt mese nincs, ezt most papírra kell vetni, ez a mi Bermuda-háromszögünk!


Aztán elhúztuk a kanapét, és amit ott találtunk, az egy külön világ saját ökoszisztémával, végre fellélegezhetünk - gondoltuk. De a hiányzó tárgyak nagyobb része akkor sem került elő, ami komoly aggodalomra adott okot. További nyomozásba kezdtem. Előkerült még pár dolog az előszoba ülőkéje mögül, persze oda is beeshetnek egészen véletlenül apróbb tárgyak. Mígnem egyik nap bekapcsoltam a sütőt (pedig rendszeresen használom) és ahogy állítgattam a hőfokot, a szemem a szellőztető résre tévedt és kikerekedett, mert bizony ott lapult egy-két kártya és legó darabka. Következő előrelépést akkor tettük meg, mikor véletlenül kinyitottuk a soha nem használt mosogatógép ajtaját. (Senki ne kérdezze miért, én nem szeretem.) Hogy került bele egy komplett playmobil brossúra??? Soha nem nyitjuk ki, a gyerekek sem tudják egyedül kinyitni. Szóval volt két nyomunk. A közös a kettőben, hogy talán egy résen kerültek be a tárgyak. És ezek már használható információk voltak. 

Tüzetesen végigmentem az egész lakáson apró réseket keresve. Benyúltam a kanapé belsejébe, ahol az ülőrész találkozik a háttámlával és egy másik világba kerültem. Figurák, legó fejek, csavarok, alkatrészek. A zongora mögött, a tv állvány mögött szép sorban előkerültek a rég látott puzzle darabok, hiányzó dominók. A konyhabútor között apró tárgyak, a fürdőszobaszekrények között dobókockák, a wc csészében Playmobil alkatrészek…. 



Gyanusítani nem tudok senkit, használható nyom nincs. Az eszem azt mondja, hogy ezt csak egy apró mancsú kiskópé tehette, megvárja míg mindenki elfordul, aztán lecsap a kisebb holmikra, teljes titokban. De ha őszinte akarok lenni, egy belső hang azt súgja, akár én is lehettem, amilyen fáradtsági fokon vagyok az elmúlt hetekben/hónapokban. A nyomozást felfüggesztem egy időre. Így a mi Bermuda-háromszögünk is örök rejtély marad... 


* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)