Képek a mobilról

Ha össze szeretném foglalni az elmúlt hetek történéseit, akkor elég, ha végigpörgetem a telefonom fotóit és eszembe is jut minden. Hanna óvodás lett, olyan igazi.  De lássuk csak…

Nyár végén elbúcsúztunk a Bilimbótól, ami Hannát eléggé megviselte. Pár napig nem mosolygott, esténként a fürdőszobában a tükör előtt átölelt és hosszú percekig csak szorított, csendben. De a bölcsi és ovi közti 2 hét elég volt arra, hogy a kíváncsisága győzzön. A beszoktatás zökkenőmentesen telt, amin az óvó nénik otthoni látogatása, na meg Zsuzsi dadus néni sokat segített, aki egy szempillantás alatt elnyerte Hanna szimpátiáját. Az első reggelt természetesen megörökítettük, ahogy illik, Hanna az óvoda kapuja előtt.

Ez egy állami művészeti ovi 3 vegyes korosztályú csoporttal, ahol szinte minden héten van valami megmozdulás: hol bábszínházba látogatnak, madarász ovis foglalkozásra mennek busszal madarakat lesni egy biológussal a közeli tóhoz, vagy zenészek jönnek táncházazni.  A mindennapokról mégsem mesél Hanna, csak morzsákat kapunk. Például hogy délután megfésülte a haját Ivett óvó néni, és hogy Szabi (a nagyfiú) volt a párja mikor mentek ki az udvarra és megfogta a kezét, vagy hogy az egyik nagyobb kislány segített neki szappant nyomni a mosdóban… Délután mikor hoznám el, gyakran kiküld, várjak kint addig, míg befejezi a rajzát. Sztorizások helyett ez is sokat mesél.

Az ovi mellett Hannának teljesült egy nagy vágya, balettra jár heti kétszer az Óbudai Mozgásművészeti Iskolába, művészi torna foglalkozásra, ami igazából balett előkészítőnek felel meg. Két év után lehet választani a klasszikus balett, modern tánc vagy mozdulatművészet között. Az egyik legjobb tanár nénit fogtuk ki, aki az óra végéig megköveteli a figyelmet, a terem előtt libasorban állnak a kislányok csípőre tett kézzel, így mehetnek be, majd így is jönnek ki. A terem üvegfalán át néha meglesem, épp gólyalépésben szökkennek, vagy a földön nyújtanak. De Hanna itthon is szívesen bemutatja, milyen a spicc-sarok kombináció. Büszkék vagyunk rá, hogy ilyen lelkes.

Ha a Bilimbótól el is köszöntünk, a régi barátságok megmaradtak. Nagy volt a boldogság, mikor a hosszú nyár után Hanna újra találkozott Botonddal, aki a legjobb barátja. Hihetetlen, hogy két kisember hogy egymásra tud találni és képes családokat összehozni. Mellesleg Botond egy igazi gavallér, akinek az ovija Hanna táncfoglalkozásától pár percre van, így délutánonként rendre megvárja a táncoló kisasszonyt a kapuban.

Persze ahogy bekerült Hanna az új közösségbe, úgy jöttek az első ovis bacik is. Kettőn már túl is vagyunk. Próbáljuk a szép időt betegen is kihasználni a játszótéren.

Hanna egyre többet fest, szinte minden este egy órát, ami kb 6 db A4-es lapot jelent, csak bírjuk papírral és festékkel. De a művészi ambíciók itt nem állnak meg, ahogy látom a mobil képeim között egyre több a számomra ismeretlen eredetű fotó, egyiken porszívózom, teljes portrésorozat Líriáról az egyszarvúról, mégis legjobban a reggeli felhő sorozat hatott rám. Tényleg ilyen szépek a nappalink üvegén át a reggelek?

És ahogy görgettem le a fotókat a mobilon, ráakadtam egy igazi gyöngyszemre. Hanna egyre többet foglalkozik Szofival, a kutyusunkkal. Bár Szofi eddig is itt volt, mint egy idősebb testvér, néha mint egy igazi dajka, aki ha szükséges, rendre is utasítja a kölykét, most egy egészen más kapcsolat vette kezdetét…

Álmodik a lány

Hanna gyakran mesél az álmairól. Lefekvéskor arról, miről szeretne a legjobban álmodni. Gyakran kérdezi tőlünk, mi miről álmodunk. Álmodunk-e arról, amiről Ő? - Álmodunk.

Álmodom egy rétről, egy dombról, egy völgyről. Messze visszhangzik a madárfütty. Sétálunk. Libben a haj, a fű simogat. Szamóca és málna illata száll. Hanna virágokat gyűjt a naplementében. Kis kezével gondosan válogat. Megáll az idő. Nem, ott nincs is. Göndör szőke fürtökről álmodom, hosszú szempillákról. Százfelé guruló kacagásról. Virágokról. Selymes fűről. Lovakról. Tücskökről. Tölgyfákról. Lassan elnyúló árnyékokról. Éjjeli viola illatáról. Szentjánosbogarakról. Csendről. Csillagokról. Sétálunk. Együtt. Végtelen történet...

Hanna és a Bilimbo

Két éve kezdődött ez a korszak és most lezárul. Hanna kijárta a Bilimbo-t, szeptembertől nagyóvodás lesz. Leírhatatlan, ez idő alatt mennyi mindent tanult, fejlődött, okosodott. És most picit bajban is vagyunk... A beszoktatásról annyi szó esik, ami könnyek nélkül ment. A kiszoktatásról miért nem beszél senki?

Könny szökött a szemembe, mikor visszaolvastam a blogon az első Bilimbo-s napokról szóló bejegyzést, előtörtek az emlékek, mikor Hanna még beszélni sem tudott... Aggódtunk, fog-e tudni egyedül enni, inni és hogy figyelnek-e majd rá, mikor az udvarra mennek fel a lépcsőn... Könnycsepp nélkül szokott be a közösségbe és lett teljes értékű tagja 20 hónaposan. Igaz, az első időkben Ildi óvó néni szoknyáját fogva, majd a látóhatáron belül kellett tudnia Őt, hogy teljes legyen a biztonság, - mai napig nem tudom, hogy Ildi hogy tudott kiszökni előle a mosdóba.- 

Ahogy nőtt Hanna, ez a tér is kitágult. És az ő személyisége is egyre jobban kinyílt. Barátokat szerzett. - Botondhoz hozzá is akar menni feleségül! - Eszter fonást kér reggelenként, a kerti levendulát a párnája alá dugdossa, hétvégén gyakran Ildiz le minket, nem csak engem, hanem az apját is, felismeri az M betűt, megtanult csukott szájjal enni... Rajtunk kívül Ők ismerik Hannát a legjobban.

Felbecsülhetetlen kincs, hogy a legjobb helyen tudhattuk a lányunk. Ha pár napos megszakításokkal, de beröpült a Bilimbo kapuján, hazafelé már csalogatni kellett. Felbecsülhetetlen, hogy megismerkedhetett a Montessori játékokkal, hogy tudja milyen a csendjáték és örömét leli benne, hogy nyitott a világra, a zenére, a nyelvekre és hogy az ott tanult, tapasztalt, érzékelt dolgokat mind haza is hozta nekünk.

Köszönjük a sok nevetést, gondoskodást, figyelmet, síráskor a vigaszt, a sok ölelést és mosolyt, a megszámlálhatatlan dalt, mesét, mondókát, a gyönyörű alkotásokat, a sok segítséget, bátorítást, bizalmat, biztonságot, szeretetet. Köszönjük a teret a szabadsághoz, a türelmet, a tiszteletet. Köszönjük a mindennapi visszajelzést, a feledésbe nem merülő sztorikat, bizonytalanságban a megerősítést, köszönjük, hogy mi is tanulhattunk, együtt, Veletek. És bár előttünk a nyár és megannyi tábor vár még Bilimbo-ban Hannára, valami most mégis lezárul. És ha jövőre be-benézünk majd látogatóba a nagyovi után, tudom Hanna ezt fogja énekelni:

"Somvirág, somvirág, aranysárga a világ.

Kakukkfű, kakukkszó, kirándulni volna jó!

Fűzfasípot faragni, fűzfalóval lovazni,

Árkon-bokron által, háton hátizsákkal,

menni, mendegélni, egyszer hazatérni."

Hanna süti!

Valójában minden ünnep az evésről szól, lássuk be. A menüt hetek óta tervezgetjük, és már Húsvét előtt két nappal beköltözünk a konyhába. Na, most ez nálunk nem így volt. Hárman mentünk a békási piacra, amit Hanna rettenetesen élvezett. - Olyan kilátásban volt része Gábor nyakából, mint senkinek. - Amíg a töltött káposzta főtt, mi tojást festettünk. És a húsvéti süti elkészítésében is komoly segítségem akadt.  

Hosszú tanakodás után arra jutottunk - mint legtöbbször - répatorta lesz. De hogy vigyünk bele egy kis csavart, új receptet próbáltunk követni, a Nők Lapja nyomán. A recept úgy is kezdődhetne, hogy végy egy hároméves lánygyereket. 

Hozzávalók: 45 dkg liszt, 40 dkg répa, 20 dkg cukor, 1 sütőpor, örült fahéj, 1 narancs lereszelt héja, 2 tojás, 2 dl joghurt, 1 dl olaj, 10 dkg olvasztott vaj

Mázhoz: 25 dkg Mascarpone, 1 dl tejföl, 10 dkg porcukor, 2 ek. citromlé, 1 citrom lereszelt héja 

 Megpucoljuk és lereszeljük a répát. Mi robotgépezünk. Egy tálba beleöntjük az összes száraz hozzávalót: lisztet, cukrot, répát, sütőport, narancs lereszelt héját...

 és a fahéjat is.

 Amit meg lehet szagolni, de nem feltétlen szükséges. 

 Összekeverjük.

 Majd jön szépen sorjában a többi alapanyag: tojás, joghurt, vaj, olaj. A nyalakodás nem a recept része.

Alaposan összedolgozzuk a masszát, ki így, ki úgy. 

Egy kóstolás engedélyezett. Ha a tesztelésen átment, beleöntjük egy kivajazott, kilisztezett kapcsos tortaformába - miénk 24 cm-es. 180 fokon kb. 1 órán át sütjük, amíg a teteje szép aranybarna nem lesz. 

Amíg sül, jöhet a máz elkészítése. Minden alapanyagot egybeöntünk: mascarpone, porcukor, citromlé. Ha ráérünk, a tejfölt akár kiskanalanként is adagolhatjuk. 

 Ilyen, mikor a fagyi visszanyal. Vagy a citrom lereszelt héja. 

 Ha minden egy tálban van, összedolgozzuk. És mikor a torta teljesen kihűlt, nyakon öntjük vele. 

 Hűtőből kivéve másnap a legjobb! 

 Kellemes Húsvétot! 

Szempillantás

Rohanunk, kapkodunk. Az idő nem áll meg. Sietünk, hogy ne késsünk sokat. Sürgetem, öltözz, pisilj, mosd a fogad, várnak rám, elkésem! Ő jön és ha lassan is, de csinálja. Ballag utánam a kocsihoz reggel. Halkan mondja, szeretne velem maradni, pedig tudja, hogy nem lehet. A miniovinál még versenyzünk egyet, ki ér a kapuhoz hamarabb. De a cél a mocskos időnyerés most is. Időnyerés... Miközben az igazán fontos dolgok mellett elrohanunk.  

A tavaszi lapszám a nyomdában. A felpörgött hetek után jön a teljes leállás. Végre lelassul minden, ez lenne a normál üzemmód. Ilyenkor érzem azt, hogy az igazán fontos dolgokra nem jutott elég idő. Nem játszottam, nem ápoltam, nem rajzoltam, nem olvastam annyit, vele. És mikor itthon is voltam, mégsem voltam jelen. Nincs is árulkodóbb jel annál, hogy Hanna egyre gyakrabban fűzi a mondandójába azt a szót, hogy "címlap". Lapzártakor mardosott a lelkiismeret, mert Hanna most is beteg lett - mikor máskor -, annyi különbséggel, hogy Gábor 40 fokos lázzal maradt itthon és ápolta. 

Menet közben Hanna betöltötte a 3-at. A tortáján három szál gyertya égett, legalább négyszer. Az elmúlt egy év egy szempillantás alatt elrepült. - Ez azt is jelenti, hogy nem csak ő, hanem mi is öregszünk, vele együtt. - Egyik este ránéztem és teljes megdöbbenésemre azt vettem észre, hogy már nem baba. Az orra pisze, síugrósánc, de már igazi kislányos vonásokkal. Értelemmel és öntudattal. Ha nagyra nyitja a szemét, a szempillája most is a szemöldökét súrolja. És a veleszületett báj ami körüllengi, amivel nap mint nap levesz a lábunkról, ugyanaz maradt.

A színészi képességei azonban tovább fejlődtek, nem tudjuk hol a határ. Amit a cél érdekében bárhol bevet és óriáskönnycseppeket csal a szeme sarkába egy pillantás alatt. Ember nincs, aki ne dőlne be neki. 

Pár héttel ezelőtt még irkafirkákat maszatolt a papírra, most meg azt veszem észre, hogy lerajzolja az apját, zöld szemmel. Gábor tervez, Hanna melléül szorosan, finom kis kezével ő is vonalakat húz és alkot. Hol a papírra, hol az apja skicceire. Bolygókat, betűket, embereket. Az első felismerhető művét természetesen megörökítettük és nagyon büszkék vagyunk rá. 

Itt a tavasz, ül a hintában és én magasra lököm. Magasabbra és még magasabbra. Nem sietünk. Minden másodperc kincs. Fürdés előtt kikönyörög még egy társast az apjától, a játéknak ugyanaz a vége. Ő nyer. - Még nem jöttünk rá hogyan csinálja. - Most mindenre van idő. Minden lassú. Nem sürgetem a fogmosásnál, nem kapkodunk az evésnél. Két esti mese, egy helyett. Elalváskor berepülök a szobájába, ha hív. Minden alkalommal percekig csüng rajtam, az óriás szempillákkal csikizi a nyakam, szuszog és kuncog. Jó éjszakát kívánunk, majd újra behív. És ezt ismételjük még egy párszor. De most nem érdekel mennyi az idő. Mert most vele nevetek. 

2012 Legjei

Év végén mindenki összegzi az elmúlt eseményeket. Visszanézve 2012 sem volt unalmas. Volt sok sírás, még több nevetés. Én csak mosolygok. Gyors helyzetjelentés 2012 Legjeivel.

Legboldogabb – nyáron a Bükkben

Legszabadabb – májusban a Mátrában, mikor biciklivel száguldoztunk le a dombról, a szél az arcunkba vágott, Hanna annyira élvezte, hogy Gábor mögött hangosan kurjantgatott: „Juhééééj!”

Legnagyobb teljesítmény – 4 nap a lányunk nélkül

Legédesebb – mikor elalvás előtt először elmondta nekem a Családi kör 7 versszakát

Legnagyobb ajándék – mikor átölelt és azt mondta, én vagyok a legjobb barátja

Legmegdöbbentőbb és legcukibb – mikor felfedeztük, hogy felismerhetően lerögtönzi a tv-ben látott táncos koreográfiákat

Legrémisztőbb és legbüszkébb – mikor közvetlen lefekvés előtt Szofi szétrágta Hanna utolsó cumiját (is) és a lányunk 5 perc sírdogálás után fogta magát és elaludt

Legmeghatottabb – valszeg ma leszek, mikor Hanna és Gábor ebéd után a spajzból előjönnek a szülinapi tortámmal 

2012 Két legtöbbször hallott mondata Hannától - De anya! De apa!

2012 Két legtöbbször letöltött zenéje amit Hanna imád (enyhe anyai és apai ráhatással):

MR2 Akusztik Kesh - http://www.youtube.com/watch?v=Nr8Amu49A-4

Gotye - http://www.youtube.com/watch?v=8UVNT4wvIGY

2012 legnagyobb és egyben legmerészebb közös vállalkozása Gáborral – mesét írni és rajzolni a kislányunk születésnapjára

2012 Legviccesebb szituja – Gábor meséli az egyik új ismerősének, hogy épp Hanna szülői értekezletére siet, mert szeretne beszélni az angol tanárral. Mire ezt a kérdést kapta: - Hányadik osztályos a gyerek? – Janurában lesz 3 éves.

2012 - ben leghálásabbak – továbbra is a Bilimbos óvó néniknek vagyunk, Ildinek és Esztinek, hogy akkora odaadással, türelemmel terelgetik Hannát.

2012 Legnagyobb aranyköpése, amin sírva nevettünk – Hanna árulkodik az óvó néninek az egyik kisfiúra, mert megütötte a fejét. Az óvó nénik azt tanácsolták, hogy Hanna menjen oda és mondja meg a kisfiúnak, hogy ezt nem szabad csinálni. Hanna odament a kisfiúhoz és megmondta neki, hogy ezt nem szabad. A kisfiú bocsánatkérésképpen megsimogatta Hanna fejét. Mire a lányunk így reagált: - Martin, ne csóváld a farkad!

2012 - ben Ami kimaradt – Gábor születésnapi muffin sütése több okból nem került fel, pedig fotódokumentáció is készült, mivel a muffin nem csak lelapult, hanem szétfolyt, a recepttől eltekintettünk. (Ha jól emlékszem így is elfogyott!)

2012 legnagyobb tanulsága – még mindig nem tudok sütni

2012 legnagyobb cáfolata – a bejglim fenomenális lett

2012 legnagyobb megállapítása – a kivételek erősítik a szabályt

2012 Legnagyobb elismerése – a férjem 10 év után megkért, hogy készítsek róla egy portrét

Kedvenc képeink 2012-ből

2012 Legjobb döntése – a Hangyafarm második évadjának folytatása

2012 legkedvesebb blogbejegyzései:

Legszebb hajnal - http://hangyafarm.blogspot.hu/2012/01/legszebb-hajnal.html

Mese Mese Mátra - http://hangyafarm.blogspot.hu/2012/06/mese-mese-matra.html

Pillanatok - http://hangyafarm.blogspot.hu/2012/12/pillanatok.html

Legtávolabbi hely ahonnan ránk nyitottak – Jemen és Új-Zéland 

(a rendszeres új-zélandi követőnek üzenném, ha van érkezése egy nyári találkozóra, nem itt hanem ott :) írjon privátban, köszönöm)

Legfurcsább keresőszó amivel ránk találtak – fülmelegítő sapka

60 000 leütés. 20 történet. 10 000 megnyitás. Én minden percét élveztem. 

Saját limitált kiadás coming soon…. És köszönöm!

Pillanatok

Hány emlékezetes pillanatból áll egy év? Megszámlálhatatlan. Én mégis próbálkozom. Gyűjtögetek. Pillanatok, amiket magammal szeretnék vinni, bárhová is megyek. Pillanatok, melyeket szeretnénk, hogy az örökkévalóságig tartsanak...

Míg Hanna az igazak álmát alussza, addig mi sürgünk - forgunk. A lista hosszú. A pici földlabdás ezüstfenyő kint várakozik, a halászlé lassan kész. A nappali közepén építed a kék zsindelyes Lego házat, hogy szenteste már csak játszani kelljen vele. Nyújtom a bejgli tésztát, a mákos és diós töltelék épp hűl. Közben halk jazz szól és bennem előtörnek az elmúlt időszak pillanatai….

Mikor éjfélkor lélegzet visszatartva belopóztunk Hanna szobájába, hogy a csizmájába rejtsük a hőn áhított zseblámpát.   

Mikor Hanna hosszú percekig figyelte az ablakban, vajon merre járhat a Mikulás.

Mikor forrócsokit ittunk ketten és a szemüveged teljesen bepárásodott.

Mikor a Nyugati térre vittél és átadtam az önkéntes öreg néninek a cipősdobozt, aki mosolyogva ismeretlenül is boldog karácsonyt kívánt.

Mikor Hanna egy üzletben millió idegen ember előtt egymáshoz húzott minket minden erejével, hogy öleljük egymást és percekig így kellett maradnunk, mert ezt szerette volna.

Mikor Hannát megnevetteted és harsog az egész ház. 

Mikor mesét olvasol és elváltoztatod a hangod.

Mikor Hanna kérdez és Te mindig válaszolsz.

Mikor elkészül a Lego ház, éjfélkor a bejgli édes illata száll, és rám mosolyogsz.

 Pillanatok, melyeket szeretnénk, hogy az örökkévalóságig tartsanak... Ez most pont olyan.

Békés, Boldog Karácsonyt kívánunk Mindenkinek!