Mikuláscsomag, karácsonyi dekoráció, adventi koszorú, díszkivilágítás. Kilométeres ajándéklistával a kezükben tolonganak az áruházakban az emberek, közben szól a mennyből az angyal. Karácsony van, volt, és lesz. Pedig egyre többen tudják, milyen az, amikor nincs.
Nincs Mikulás csomag, nincs karácsonyi ajándék. Nem, nekem fogalmam sincs, milyen lehet az. A karácsonyfánk mindig a plafonig ért, gyönyörűen fel volt díszítve, a bejgli illata körbejárta a lakást, csengőszó jelezte, ha megérkezett a Jézuska, rohantunk le az emeletről és minden évben elájultam az ajándékok láttán. Késő estig társasozott az egész család, talán ezt szerettem az egészben a legjobban. Én ilyennek láttam a karácsonyt. De vajon hány gyerek nélkülöz ilyenkor is?!
Tavaly karácsonykor Hanna még csak egyéves volt, a rokonság elárasztott minket legalább 30 darab ajándékkal. Utólag beláttuk, a fele teljesen szükségtelen volt, Hanna egész este egy ficaknyi csomagolópapírral játszott. Azóta is érintetlenül áll a szobájában a méregdrága fa járássegítő talicska, amin harkályok kopognának, ha tolná valaki.
Aztán jött a január, a betegség. Az I. sz. Gyermekklinika csecsemőosztályán Hannán kívül feküdt még sok gyerek, szülővel. És egy, szülő nélkül. A kisfiú úgy nézett ki, mint Peter Pan a meséből. Hófehér bőr, bozontos szőke haj. 14 hónapos volt, mégsem tudott felállni, csak feküdt, és néha-néha ránk nézett a nagy barna szeméivel. Láttuk az értelmet a tekintetében. Hanna rögtön kinézte magának, integetett és magyarázott neki. A kisfiú nem reagált, csak feküdt, vékony volt és gyenge. Nem volt egy játéka sem, sem meleg ruhája. Naponta egyszer meglátogatta az apja fél órára, akit mindenki elítélt, mert koszos volt – a munkától - és amúgy is minek ilyen embernek gyerek, el kéne Tőle venni - gondolták. De míg apa dolgozik, anya a többi testvérrel otthon van. A nővérek panaszkodtak, hogy ez a gyerek még a kanalat sem ismeri, mit ehetett eddig… És tény, egy hét alatt a kislegény erőre kapott és önállóan felállt a rácsos kiságyban. Gáborra mosolygott a legtöbbet, a nőktől többnyire félt. És mikor meglátta az apját, azt a boldogságot soha nem felejtem el, ahogy őt sem.
Éjjel hozzánk is jött a Mikulás, csendben belopódzott a gyerekszobába és az ablakba rejtette kis csomagját. Hozott rumbatököt, minidobot és egy furulyát. Hanna minden darabnak nagyon örült. Reggel 7-től zenebonált, vagy „Mukulás bácsit” kereste. Én is. Azt, aki a lábtörlőnkre rakott egy mini Mikulást, ezúton is köszönjük neki!
Gondolatban már a karácsonyt tervezzük, az ajándékok számát próbáljuk kordában tartani, persze egy-kettő kerül majd a fa alá. Szaloncukrot kötözünk, Hanna délután elénekli a kis karácsonyt, nagy karácsonyt. Előkerül egy kis cipősdoboz, amit megtöltünk zsírkrétával, gyurmával, játékokkal. Mennyi szeretet fér egy ekkora dobozba? Nem tudom. De a címzett biztos, hogy egy
2 év körüli kisfiú lesz.
2 év körüli kisfiú lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése