Az én karácsonyom

Szenteste előtti utolsó nap. Rohanás, sütés, főzés, kapkodás. Nézem a listám. Pipa, pipa, és van egy pár kérdőjel. Knédlit nem lehet kapni sehol, ahogy celluxot sem. Ezeket leszámítva minden hozzávaló megvan egy nagyszerű karácsonyhoz. 

Bejgli a sütőben, fenyő a teraszon, hal a hűtőben, szaloncukrok bekötözve, ajándékok csillogó papírba csomagolva várják a szentestét. 

De mi is kell a karácsonyhoz? Fenyőfa, díszek, csillogás. Bejgli, ajándékok, gyertyafény. Mennyből az angyal, halászlé, csillagszóró. Elsőre talán ezek jutnak az eszembe. De valójában ezek csak tárgyak, megszokott klisék, bevésődött dolgok, kiegészítő díszek. A karácsony semmit nem érne gyerekzsivaj nélkül, összenézések nélkül, nagy nevetések nélkül, ölelések nélkül, meghatottság nélkül, könnyek nélkül, család nélkül. És ha a boltban beszerzett tárgyak nem jelentik a karácsonyt, akkor a lista egyszerű. 

Nekem Ők a Karácsony.   

Békés, Boldog Karácsonyt kívánunk!

* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)

A tesó

A tesó

elmenni vele a világ végére, felmászni együtt a tetejére

van ki megfogja a kezed, ha bajban vagy néha rákenheted

megtanít a türelemre, aminek néha sírás a vége

letelepszik melléd, puha, meleg, együtt játszani vele csudijó lehet

ha kicsi még, vigyázol rá, ha megnő, majd ő vigyáz terád

ha feldühíted, csapkod, egy mosollyal megvigasztalod

ha sírsz odarohan, két kis kezében az arcod, simogat

ha beteg vagy, ápol, üres bögrével kínál és betakar

függöny mögött fél napig bunkerozni

zacskóval felröppenni, fel az égig, messze szállni

éjszakára szállást kérni, hasonlókat kitalálni

az ismeretlent felfedezni, mindenben benne lenni

elmenni vele a világ végére, felmászni együtt a tetejére

van ki megfogja a kezed, ha bajban vagy néha rákenheted

megtanít elvenni, visszaadni, felezni, szeretni

és a végtelenségig szeretve lenni…

a tesó 

* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)

Vagány vegán

Nálunk minden étkezésnek kulcsszerepe van. Hétvégén már reggeli előtt megkérdezik a gyerekek, mit főzünk ebédre? És gyakran eszünk meleget hétköznap vacsorára is. Persze nem 4 órán keresztül készülő töltött káposztára kell itt gondolni, hanem gyorsan összeüthető vacsorákra, amit a gyerekek is szeretnek és mi is. És amit ehetnek… Na, itt kezdődnek a galibák.

Hanna és Oszkár feltűnően jó étvágyú gyerekek. Ezt úgy kell érteni, hogy Hanna többet eszik, mint én. Ami meglepő, és senki nem hinné el, csak az, aki látja. Oszkár úgyszintén jó étvággyal megáldott gyermek. Nem csodálkoznánk, ha az oviban/bölcsiben egyszer csak szólnának, hogy szeretnék, ha dupla ebédpénzt fizetnénk be a gyerekek után. Persze vannak olyan időszakok, egy-egy betegség miatt, vagy csak úgy, hogy láthatóan kevesebb fogy a tányérról, akár több napig, de a következő hetekben behozzák a „lemaradást”. Alapvetően mindenevők vagyunk. Gábor két éve vezette be, hogy nem eszik sertés húst semmilyen formában, amit mi is betartunk, mert azt vettük észre, jobb az immunrendszerünk, kevesebbszer vagyunk betegek.  A sertés húst könnyű helyettesíteni. Aztán úgy alakult a nyáron, épp mikor Oszkár egyáltalán nem evett húst, hogy ez a helyzet tovább bonyolódik.

Oszkárnak több hétig folyt az orra, szénanáthára gyanakodtunk, ezért kaptunk egy beutalót az allergológiára. A bőrteszt kimutatta, hogy Oszkár a fűfélékre allergiás. A vérvizsgálaton viszont kiderült, hogy tejfehérjére és tojássárgájára is érzékeny, emiatt az immunoglobulin értékei is alacsonyabbak voltak a normálnál. Az eredményt telefonon közölte a doktornő és jól megijesztgetett: ilyen értékekkel nem járhatna Oszkár közösségbe! Biztos beteges. Szigorú diéta kell, azonnal dietetikus és immunológus. Gáborral tanácstalanak voltunk, ez a mi gyerekünk eredménye? De hisz Oszkár egy barna szemű, kreolos bőrű gyerek, aki még soha nem kapott antibiotikumot sem! Neki tejallergia? És tojás? Ugyan már, tej és tojás diéta? A tojást eddig sem szerette, majd nem azt kap reggelire… És amúgy sincs vész, hiszen ha reggelre megihatja a szokásos gyümölcstea adagját és banánt is ehet, akkor nagy baj nem lehet!

Reggeli tea

És ezt mégis hogy?

Aztán meglepett az első bevásárlás, ami máskor 15 perc volt, most 1 óra alatt sikerült. Mert minden egyes terméket ellenőrizni kellett, hogy van-e benne tej, tejpor, tojás, tojáspor és ezek különböző formái… Laktózmentes termékek persze vannak, de Oszkár nem eheti még azt sem. Valahogy mégis helyettesíteni kell a tejet, tejfölt, tejszínt, joghurtot. Kikísérleteztük, mi az, amit megeszik mandulatejjel, rizstejjel, kókusztejjel főzve, és ha nem is minden nap, de a túró rudi helyett is lehet kapni gesztenye marcit, a formája, csomagolása nagyon hasonló. És vannak rizspudingok és szójatermékek (amiben van elvileg ösztrogén, és csak ritkán vesszük). És létezik szójatejföl (a színe szürke) és létezik rizstejből készült krém, aminek nagyon hasonló az állaga, mint a főzőtejszínnek. Persze az ízük teljesen más, vagy épp semleges. A mandulatejet kifejezetten szeretjük. Az áruk meg, na, arról inkább ne is beszéljünk! A tojást minden főzéskor egyszerűen csak kihagyom. Sütéskor meg olyan recepteket keresünk, amiben eleve nem kell, vagy minimális és csak a fehérjét rakjuk bele. A héten sütött mézesbe sem volt se tej, se tojás, mind elfogyott.

A dietetikus mellett találtunk egy nagyon jó immunológus orvost is, aki megvizsgálta a mi fiunkat és azt mondta, egészséges, nincs baj ezekkel az értékekkel, tartsuk a diétát tavaszig, aztán újra csinálunk egy tesztet.

Azóta Oszkár visszaállt és újra húsevő, de még milyen! Nyáron pár hétig valóban vegán volt, pont az első aggasztó hetekben, se hús, se tej, se tojás. Egy vagány vegán. Azért elszorul a szívem, mikor a bölcsiben mesélik a gondozó nénik, hogy ma kefír volt uzsonnára és Oszkár búslakodott, hogy ő mézes kenyeret kapott. De nem féltem, mert tudom pár hét és itt a tavasz és az egésznek vége. És amúgy is, a mézes kenyérből is megevett négyet! J

* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)

Minden (kép) ami nyár

Tudom, elég sok minden kimaradt. Pörgetem a telefonomban a képeket. Legalább egy évszakkal le vagyok maradva, már ami a blogot illeti. De –próbálom mentegetni magam – két gyerek mellett, munka mellett, háztartás mellett, a mindennapi rohanás és logisztika mellett is hiányzik hogy rögzítsem a történéseket, és lelkiismeret furdalásom van emiatt rendesen. Úgyhogy most gyorsan írok, hogy enyhítsek ezen valamit. Sőt, minden héten írni fogok. Legalábbis decemberben. (Ilyen felelőtlen kijelentést…)

A szeptember úgy elröppent, szinte észre sem vettük. Októberben még nem akartuk tudomásul venni, hogy itt az ősz. A nyár annyira jól telt, hogy bármikor megismételném, ha lehetne. A  munka – ovi – bölcsi mellett 3 hetet töltöttünk itt-ott, és szuper szerencsénk volt - talán most először - az időjárással is. Június végén egy hetet töltöttünk a Bükkben, ez volt a nyár első igazi 30 fokos hete. Oszkár élvezte, hogy szabad. Hanna sokat repült az apjával, és voltak vicces pillanatok, mikor 8 m magasban felakadt egy fára Gábor gépe. Kirándultunk, vagy csak úgy voltunk. Néztük a mókusokat, este a gyerekek szentjános bogarakat üldöztek, vagy az évek óta az eresz alatt tanyázó békát figyelték, éppen merre kuruttyol. Hallgattuk, ahogy zizeg a falevek között a sün. Járatlan utakon indultunk, hegynek fel, völgynek le és a kicsi is bírta a gyaloglást. Aztán megünnepeltük Oszkár második szülinapját. Legalább kétszer. Én még soha senkit nem láttam így örülni semminek, mint amikor Oszkár megpillantotta a szülinapi tortáját. Fantasztikus volt ezt az örömöt átélni és vele együtt nevetni. Feledhetetlen pillanatok…

Aztán jött az augusztus, egy hetet töltöttünk a Balatonon egy szuper apartmanban, amit még áprilisban foglaltunk le jó előre. (Pedig már akkor sem volt nagy választék, és minden jobb és árban jobb szállást lefoglaltak.) Az apartman meglepő módon pont olyan volt, mint a képeken, és az idő is szuperül alakult. (Ezen idegeskedtem áprilistól, mit csinálunk, ha az idő rossz lesz?) Hannát ki sem lehetett rimánkodni a vízből az apjával együtt. Oszkárt annyira nem kötötte le a víz, többnyire a napágyon szöszmötölt a kagylókkal, amit Hanna talált a vízben, a parton labdáztunk, vagy a környéken barangoltunk.

Augusztus végén nehéz volt visszarázódni mindannyiunknak a régi kerékvágásba. Aztán szeptember végén ráhúztunk még egy hetet a Bükkben, szintén 30 fok, micsoda mák! J Hulló falevelek, gomba illat, hűvösebb esték. Újra Rákóczi pince kettesben. Előtte beugrottunk Gáborék szüleihez, ahol előkerült egy-két régi doboz tele fényképekkel. Egy időutazás volt, ahogy egyre jobban beleástuk magunkat: Gábor nagymamája fiatalon, anyukája gyerekként, ruhák, lobogó hajfonat piros masnival, rokonok, kirándulások... Minden egyes megsárgult papír egy emlék. Felbecsülhetetlen érték. Ahogy remélem egyszer ezek is azok lesznek. Fotózni kell, nincs mese. És néha meg írni is.  

* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)

Beszédes kétéves

Oszkárral az utóbbi időben igencsak megszaladt  a ló, mármint ami a beszédfejlődését illeti. Az első érthető szavakat kb. másfél évesen mondta ki, és természetesen ezek az étkezéssel kapcsolatos szavak voltak. Az első szóösszetétele a „Kérek még!” volt, mi más? Most csokorba szedtem a teljesség igénye nélkül témakörönként a legcukibbakat.

Étkezés, táplálkozás

Minden folyadék : almalé

ha nem almalé: didodádé (limonádé)

egyik nagy kedvenc: túródi (túró rudi)

Megállapítások, amiket igazából hallani kellene, ahogy mondja a mély hangján, kérdéseknél mélyről kezdi és felemeli a hangját.

- Valaki dudált!

- Kukásautóóóó!  - Minden autó, ami elmegy a házunk előtt, vagy nagyobb méretű az utakon, csak kukásautó lehet. Vagy markoló.

- Undítóóó!  (Undorító)

-  Papajaj! (papagáj) - szerinte minden madár

- Segííítsééééég! - A székre, a kanapéra félig felmászik, lábai a levegőben lógnak és kiabál, hogy mentsük meg, mintha maga is elhinné, hogy egy szakadékban lóg, mi meg persze megmentjük.

- Támadáááás! - Ezt nem tudom honnan hallotta.

- Oszkár nem baba!

- Oszkár nem cuki! (Az ilyen jellegű megállapításokat kikéri magának)

- Oszkár nagyfiú.

- Kijöhetek?

Teljes önkívületbe esett, mikor Gábor szóba hozta, hogy Szofi kutya lány:

- Ua nem lány. Ua fiú. (Ua=Szofi)

Minden hangot utánoz, egész jól. Ha zenét hall, a basszust utánozza, a magas hangokat is próbálja, a bippegéseket, sípolásokat is, mi meg persze szakadunk a nevetéstől.

nínóóó – nála „Bíííbhmmmm-bíííííbhmmmm…”

autó dudálás – „Dúúú…”

Bemutatkozás, köszönés

Hogy hívnak?

 -  Oszkár

Hány éves vagy?

-  Iem  (=Igen)

- Csü! (Tschüss!) és közben kezet ráz, ahogy látja Hanna ovijában

- Csááálóóóóó!  (Csáó) ezt átvettük Tőle, tehát ez már a hivatalos családi köszönésünk

A szeme sem áll jól, ezt már többen is mondták. Ha mesefilmet nézünk gyakran elmondja, melyik szereplő ő, melyik Hanna. Megegyeztek, hogy a Zootropolis című mesefilmből Hanna Judy (a főszereplő), ő pedig a polgármester. Miután ezt megbeszélték utána szólt Hannának teljes természetességgel:

- Gyere Judy!

Kocsiban ülünk, épp Hanna fejét „mostam” valami miatt és feltettem a költői kérdést „Hol van az én gyerekem?” Nagy csend következett, majd Oszkár megszólalt:

- Itt van.

Engem Anucinak hív, Gábort Apucinak. Mi őt néha Oszkárcinak. Egyik reggel elég sokat mondta a nevem és Gábor elkezdte utánozni: Anuuciiii! Anuuuciii! Mire Oszkár megszólalt:

- Apuci, ne Anucizz!

Hétvégén az ágyban odabújt hozzám, a fejemre hajtotta a fejét, úgy ölelt és komoly kis hangján megszólalt:

- Ez az én anyám!

* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)

Menni vagy maradni?

Bölcsődésből óvodás, óvodásból iskolás. De mikor? Menjen iskolába 6 évesen, vagy maradjon? Ha menjen, akkor hova? Ez az, amit minden szülő másképp gondol. Mi is. J

Szeptemberben óvodát váltottunk. Rugalmasak voltunk és felismertük, hogy Hannának jobb lenne két év után, ha váltanánk és meg mertük lépni. Az új ovi szellemisége, hangulata, a pedagógusok hozzáállása több mint fantasztikus. A szabályok, a szokások, az elvárások mellett ott van a szabad, kötetlen játék és mindez két nyelven. Hanna ebben lubickolt egész évben és rengeteget fejlődött nem csak nyelvileg. 

Az éves ovi „termés”

Nagyon gyorsan szerzett új barátokat. Volt egy-két kislány, akik hasonlóan erős egyéniségek, de hamar lemeccselték és igazi diplomatákhoz méltóan kialakult a kölcsönös tisztelet, eleinte kicsit messzebbről, a tanév vége felé már-már barátságba hajlott ez a különös kapcsolat Hanna nagy örömére. Aki az ovi mellett délutánonként sakkra, úszásra, heti 2x művészi tornára és lovagolni járt. (Sakkra és úszásra a tudtunkon kívül iratkozott fel, könyörgött, hogy egyezzünk bele.)

A pizza sütős szülinapi buli

Hanna születésnapja után volt az oviban egy megbeszélés, ahol elmondták az óvónők és az intézmény vezetője az iskola felkészítő foglalkozások eredményeit, és javasolták Hannát a felvételire. Itt egy intézményrendszer alatt van az óvoda, az általános iskola és a gimnázium, amikről szintén szuper véleményeket hallottunk a szülőktől, a pedagógusoktól, de a bekerülés az óriási túljelentkezés miatt felvételihez kötött. És ebben az általános iskolában nagyobbrészt a 7 éves gyerekeket veszik fel. Sőt, a 9 éves elsős sem ritka, aki más iskolából jelentkezik át, csak hogy ide járhasson.

Hanna új hobbija apukája örömére: drónt reptet

Aztán jött a március és a „mi legyen?” kérdés. Menjen, vagy maradjon? Iskolaérett, ez nem kérdés. És ha igen, akkor melyik iskolába? Budapesten elég nagy a választék, erre nem lehet panasz. A mi körzetes iskolánk egy művészeti iskola, ahova felvételi nélkül felvesznek. Lehet zenét tanulni, zongorázni, táncolni, rajzolni, ám azt hallottuk, hogy gyengécske, utána mi lesz? A legtöbb két tannyelvű iskola spártai módszereket alkalmaz, versenyistálló, ahol ha nincs kifaragva az összes ceruzád, „ülj le egyes!” És nem hiszem, hogy a heti három szódolgozattól fogja megtanulni a nyelvet a gyerek, amiből következő héten már semmire sem emlékszik, mert nem használja. Sok esetben sorsolás útján kerülnek be a gyerekek, amit a szülők előtt tartanak. Szinte magam előtt látom, ahogy a szülők ülnek a padban, ficeregnek, tördelik a kezüket, miközben a szigorú tekintetű szemüveges igazgatónő belenyúl a papír fecnikkel teli kalapba, amiben a nevek vannak. Hegyes karmai között serceg a papír, a szülők meg várják, hogy kihúzzák a gyerekük nevét, mint a lottó sorsoláson… És ott vannak az alternatív iskolák, pl. a waldorf, vagy a montessori, ami a mi elveinkhez nem passzolnak, mert túl szabadak, és lassúak Hannához, aki már elég szépen olvas és számol. És ott vannak még lehetőségként a nemzetközi iskolák, amik biztos humánusabbak a magyar iskoláktól, de a havi díjuk megfizethetetlen és a saját tanrendjük szerint haladnak.  

Szóval itt kezdődik az igazi nagy dilemma. Menni vagy maradni? És ha igen, akkor hova? Persze iskolát is lehet váltani, ha látjuk, hogy a gyereknek nem jó. Aztán arra jutottunk, hogy márciusban Hanna megpróbálja az iskolai felvételit, de csak egy helyre, ahova az óvó nénik ajánlották, így maradnánk az intézmény rendszerén belül, az ovi eddig nagyon bevállt. Az iskoláról azt hallottuk, hogy az első év bemelegítés a többire, mégis megtanulnak írni-olvasni, számolni két nyelven. Szinte láthatatlanul terhelik egyre jobban a gyerekeket, akik szárnyalnak. Ahol projekt alapú az oktatás, és nem rekedt meg a ’90-es években. Rengeteg délutáni elfoglaltság közül lehet választani a különböző sportoktól kezdve, a grafikán és hangszeres zenetanuláson át a gospel kórusig.

Mikor behívott minket az iskola igazgatónője a több mint 1 órás felvételi után és elmondta, Hanna egy remek képességű gyerek, a kétnyelvű felvételin  a magyar részen kiemelkedő teljesítményt nyújtott, mégis azt kérik, maradjon még egy évet az óvodában, és jöjjön vissza 7 évesen, akkor kicsit elbizonytalanodtunk. Ebben az iskolában (is) óriásiak az elvárások az óvodások felé, nem elég a szaggatott vonalon vezetni a ceruzát, az a vonal picit sem remeghet meg. És valóban a több mint 500 gyerek közül valahogy ki kell választani azt az 50-et, akit felvesznek. Aztán átértékeltük a tapasztaltakat. Valójában nyertünk egy évet, amit sok játékkal, kötetlenebb napokkal, és azzal tölthetünk meg, amivel Hanna csak szeretné. Járhat minden nap úszni, sakkra, táncra, tornára, lovagolni. Még egy évig nem kell reggelenként rettegni, hogy nem ér be az iskolába a kiszámíthatatlan dugók miatt. Akkor megyünk el pár napra, amikor csak szeretnénk. Hanna meg érik, beérik, és jövő márciusban olyan lesz, mint egy visszatartott versenyló a következő megmérettetésen. Ő is megbékélt, az óvó nénik elmondták, mekkora szükségük van rá jövőre is. Ki segítene annyit a kicsik körül, ha ő elmenne?

Úszás után

Visszatérve az iskolában való megingásra, helyrebillent bennünk minden, mikor az egyik anyuka mesélte, neki két fia iskolás. Az egyik ebbe a csoda iskolába jár, a másik egy hagyományos általános iskolába, így van összehasonlítási alap. A hagyományos iskolában télen minden osztály külön épít hóembert, a gyerekek más osztályok hóemberét lerombolják. Frontális oktatás van, a gyerekek sokszor kirekesztőek a másokkal szemben, akik más nemzetiségűek, más felekezetűek és ennek hangot is adnak. Míg a másik iskolában télen az egész iskola egy hóembert épít, közösen. A különböző nemzetiségű gyerekek egy projekten dolgoznak, közös a cél.

Köszönöm, nincs több kérdésem.

*Az itt látható fotók 100%-a mobiltelefonnal készült és a szerző tulajdona (a szerk.)

Anyák napjára

Most találtuk meg a tavalyi anyák napi videónkat, amit személyre szólóan egyet anyukámnak, egyet Gábor anyukájának és nagymamájának készítettünk Hanna főszereplésével. Rácsodálkoztunk, mennyire sokat változtak a gyerekek egy év alatt. Oszkár baba volt még, most meg kisfiú. Hanna is milyen picurka... Itt az anyukámnak készült videó linkje, hátha valakinek ötletet adunk ezzel. Még van pár nap, mi is készülünk... :) 

http://youtu.be/KGTM_wnGwas