2016. november 30., szerda

Minden (kép) ami nyár


Tudom, elég sok minden kimaradt. Pörgetem a telefonomban a képeket. Legalább egy évszakkal le vagyok maradva, már ami a blogot illeti. De –próbálom mentegetni magam – két gyerek mellett, munka mellett, háztartás mellett, a mindennapi rohanás és logisztika mellett is hiányzik hogy rögzítsem a történéseket, és lelkiismeret furdalásom van emiatt rendesen. Úgyhogy most gyorsan írok, hogy enyhítsek ezen valamit. Sőt, minden héten írni fogok. Legalábbis decemberben. (Ilyen felelőtlen kijelentést…)

A szeptember úgy elröppent, szinte észre sem vettük. Októberben még nem akartuk tudomásul venni, hogy itt az ősz. A nyár annyira jól telt, hogy bármikor megismételném, ha lehetne. A  munka – ovi – bölcsi mellett 3 hetet töltöttünk itt-ott, és szuper szerencsénk volt - talán most először - az időjárással is. Június végén egy hetet töltöttünk a Bükkben, ez volt a nyár első igazi 30 fokos hete. Oszkár élvezte, hogy szabad. Hanna sokat repült az apjával, és voltak vicces pillanatok, mikor 8 m magasban felakadt egy fára Gábor gépe. Kirándultunk, vagy csak úgy voltunk. Néztük a mókusokat, este a gyerekek szentjános bogarakat üldöztek, vagy az évek óta az eresz alatt tanyázó békát figyelték, éppen merre kuruttyol. Hallgattuk, ahogy zizeg a falevek között a sün. Járatlan utakon indultunk, hegynek fel, völgynek le és a kicsi is bírta a gyaloglást. Aztán megünnepeltük Oszkár második szülinapját. Legalább kétszer. Én még soha senkit nem láttam így örülni semminek, mint amikor Oszkár megpillantotta a szülinapi tortáját. Fantasztikus volt ezt az örömöt átélni és vele együtt nevetni. Feledhetetlen pillanatok…













Aztán jött az augusztus, egy hetet töltöttünk a Balatonon egy szuper apartmanban, amit még áprilisban foglaltunk le jó előre. (Pedig már akkor sem volt nagy választék, és minden jobb és árban jobb szállást lefoglaltak.) Az apartman meglepő módon pont olyan volt, mint a képeken, és az idő is szuperül alakult. (Ezen idegeskedtem áprilistól, mit csinálunk, ha az idő rossz lesz?) Hannát ki sem lehetett rimánkodni a vízből az apjával együtt. Oszkárt annyira nem kötötte le a víz, többnyire a napágyon szöszmötölt a kagylókkal, amit Hanna talált a vízben, a parton labdáztunk, vagy a környéken barangoltunk.










Augusztus végén nehéz volt visszarázódni mindannyiunknak a régi kerékvágásba. Aztán szeptember végén ráhúztunk még egy hetet a Bükkben, szintén 30 fok, micsoda mák! J Hulló falevelek, gomba illat, hűvösebb esték. Újra Rákóczi pince kettesben. Előtte beugrottunk Gáborék szüleihez, ahol előkerült egy-két régi doboz tele fényképekkel. Egy időutazás volt, ahogy egyre jobban beleástuk magunkat: Gábor nagymamája fiatalon, anyukája gyerekként, ruhák, lobogó hajfonat piros masnival, rokonok, kirándulások... Minden egyes megsárgult papír egy emlék. Felbecsülhetetlen érték. Ahogy remélem egyszer ezek is azok lesznek. Fotózni kell, nincs mese. És néha meg írni is.  



* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése