Mese Mese Mátra

Mint egy elvarázsolt erdő. Tele titokkal, megfejthetetlen rejtéllyel. Néha zord, néha rideg, mégis hívogat. Kiismerhetetlen. Ahol mérföldkövenként változik az időjárás. Egyik pillanatban a nap barátságosan süt, majd hirtelen orkán erejű süvítő szél fogad. Talán ez a szeszély és titokzatosság vonz minket. Újra. És újra.  


Ahogy múlik az idő, változunk mi is. Míg régen azt mondtuk édes, ma már tudjuk, a jó bor száraz. És ahogy repülnek az évek, egyre erősebben vágyunk vissza a természetbe. Tizenévesen szinte karnyújtásnyira volt a Bükk, most meg Budapestről sóvárgunk utána. Ma már más az érték, máshova kerül a hangsúly. És ha a Bükk a szívünk csücske is marad, mert közhely, de valóban „sorsod Borsod”, mi múlt héten mégis a Mátra felé vettük az irányt.

Hanna 8 hónapos lehetett, mikor Galyatetőn töltöttünk egy hetet. A Mátra akkor szeptemberben a legbarátságtalanabb arcát mutatta, a ködtől az orrunkig se láttunk, nemhogy a szálloda saját mini vadasparkját. De az elmúlt napok Mátraházán mindenért kárpótolt. Tökéletes majdnem egy hét. Valahol ott kezdődik a történet, hogy a hotelnek csak a koordinátái ismertek, nincs se utca, se házszám. Már akkor tudtuk, hogy jó helyen járunk. A levegő kristálytiszta. A szálloda makulátlan. Míg egész héten az ország minden más pontján borongós idő volt, ott szinte végig sziporkázott a nap.

Délelőttönként kirándulás, Kékes és a Mátra kisebb falvainak bebarangolása. Galyatetői minivadaspark, az állatok kézből etetése, játszóterezés. Mátraházi fapados lángosozás. Erdei úttalan utakon biciklizés. Hanna Gábor mögött hangosan kurjantgatott, hogy „Juhéj!” amikor a dombról száguldoztunk lefelé egymás mellett. Amerre szem ellát, minden csupa zöld, hangosan csivitelnek a madarak, a szél az arcunkba vág. Szabadság. Most minden olyan tökéletes. Délután fürdés a wellness részlegen, Hanna abszolút beutaltként minden alkalommal kipróbálta az összes medencét – még a lábfertőtlenítő gépet is. Esténként pedig becsülettel végigette a 4 fogásos menüt az előételtől a desszertig. Egész nap folyamatosan sziporkázott. Beragyogott minket is.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a végtelenül kedves házaspárnak, Éva néninek és Attila bácsinak, hogy elküldték a Hannáról készült képet, amit a reggelinél fotóztak. A szimpátia első pillanattól kezdve kölcsönös volt. És nem csak Hanna, hanem a mi részünkről is. Ez a kép nekünk is emlék, ahogy a többi.

  

Esténként plédbe bugyolálva a teraszunkról néztük, ahogy a nap utolsó sugarai végigsimítják a fák legfelsőbb lombjait. Szép lassan elcsendesedik minden. Előttünk az egész Mátra. Mint a mesében. 

  

http://www.hotelmatra.hu/
http://www.hunguesthotels.hu/hu/hotel/galyateto/hunguest_grandhotel_galya
http://www.ketkerekvendeghaz.hu/