Diókatica, mentalevelet rágcsáló szegfűszeg illatú gyurmahernyó, festett pillangó, virágnyomda, kézzel festett levél. Egyre csak sorakoznak a komód tetején a minioviból hazahozott műalkotások. Azt gondoltuk, Hanna még ehhez kicsi, és egyelőre bőven elég, ha itthon zsírkrétával éli ki a kreativitását. Aztán mégiscsak előkerült a vízfesték és az ecset.
Gáborral naivan azt hittük, a kipakolásnál és beöltözésnél meg is áll majd a dolog és Hannát egyáltalán nem fogja érdekelni a festés további menete. Tévedtünk. Persze egy lassan kétévessel festeni igazán kétemberes feladat. Beöltöztünk festő ruhába, Gábor keverte ki a színeket - ki más - és adta Hanna kezébe az ecsetet, én meg asszisztáltam körülöttük. Hanna láthatóan élvezte a maszatolást. Minden ecsetvonás után kézzel is meg kellett tapogatnia a színeket. Fél óra után egyméteres vonzáskörzetében minden festékes lett, de megérte.
Azóta előkerültek az ősszel gyűjtött, lexikonban préselt falevelek. Nyomdázunk, festünk, ragasztunk. Gáborral most éljük a második gyerekkorunkat és baromira élvezzük! Azért remélem közben Hannára is ragad valami.
A Bilimbo-s alkotásokat elnézve, ha Hannát nem is tereljük képzőművész pálya felé, azért érik a minikiállítás. Egy-két vendégművésszel.
