Egyszer mindennek vége van. 2013-nak is. Szép
volt, jó volt, vége van. És
itt a nagy elhatározások ideje is... De először nézzük 2013 legemlékezetesebb
pillanatait.
Legboldogabb –
augusztus végén a Bükkben mikor néztük a csillagokat
Legmeghatottabb
– a búcsú pillanat volt, mikor a Bilimbós óvó néniknek is könny szökött a
szemébe
Legaggasztóbb –
Hanna lelkiállapota a Bilimbo utáni napokban
Legnagyobb döbbenet – mikor Hanna egyedül leírta a nevét nyomtatott kriksz-kraksz betűkkel, de olvashatóan
Legnagyobb teljesítmény – hogy Hanna ilyen kitartással jár balettra, úgy hogy a csoport fele már abbahagyta
Legjobb
éttermi élményünk – Miskolcon a Rákóczi Pincében
Legviccesebb és legretróbb – nyáron
Gáborral kettesben a bárpultnál ülni egy videodisco-ban, úgy hogy az egész hely üres
Legválasztékosabb –
megfogalmazása a lányunknak, hogy esténként így hív minket: Apaúrfi, Anyaúrnő
Legnagyobb elismerés –
mikor Hanna először megdicsérte az apja terveit
Legnagyobb öröm –
Hanna novemberi ajándéka
Legbüszkébbek –
Hanna balett bemutató óráján voltunk, hogy ilyen ügyes és hogy ennyire komolyan
veszi
Legkarakánabb – a
lányunk, aki az oviban megvédi a gyengébbeket
Legnagyobb visszafojthatatlan nevetés
mikor nem kellett volna – egyik barátunkkal négyen ültünk az
autóban, beszélgettünk, majd Hanna halál komolysággal megszólalt: Duguljatok
be! (hála a Jégkorszaknak)
Hanna kedvenc zenéje 2013-ban, így
a miénk is:
Kedvenc képeink 2013-ból
.jpg)
Legtávolabbi hely ahonnan ránk nyitottak: Guatemala
és Új-Zéland
Legtöbb külföldi megnyitás: USA-ból
Az elmúlt 5 év legjobb döntése:
Hanna fejlődéséről naplót vezetni
És a nagy elhatározás...
Egyszer
mindennek vége van. Ennek a blognak is. Nagy elhatározásra jutottunk, aminek
több oka is van. Az egyik ok, hogy 2013-ban kevesebb időt tudtunk szentelni a
bejegyzésekre, egyrészt a sok munka miatt, így a megszokottól kevesebb történet
született. A másik ok, hogy Hanna lassan 4 éves és úgy érezzük, eljött az idő hogy a háttérben maradjon.
Közel
5 évig írtunk naplót a kislányunk fejlődéséről, magzati korától kezdve, az első
2 év feljegyzései a Kismama magazinban jelentek meg. Aztán folytatódott 3 évig
itt a Hangyafarmon, aminek most úgy tűnik, vége szakad. A megszokott formában
biztos.
Köszönjük,
hogy 2013-ban is közel 10.000 kattintást kapott a Hangyafarm és így a Google első oldalon hozza fel „hangyafarm” keresőszóval a blogot. Köszönjük a
követők figyelmét, köszönjük az ismerősöknek, barátoknak a Facebook like-okat,
a véleményeket, az üzeneteket, a támogatást. Elképesztő sok örömöt adott!
Stílusosan Hanna
szavaival szeretnénk búcsúzni:
Itt a
vége, fuss el véle, kerek erdő közepébe...
