2012. március 26., hétfő

Mit beszél a tengelice?



Hanna pár napja azt magyarázza nekünk, hogy ő egy madár. És ott lakik fent, azon a fán, mutatja. És ő már repült is. Mostanában egyre élénkebb a fantáziája, de megnyugtató, hogy tudjuk, merről fúj a szél. A minioviban épp a madarakról tanulnak.

Előző félévben a színeket vették. Minden héten egy színt dolgoztak fel. És ahogy a félévnek van tematikája, úgy a napoknak is. Hétfő a Montessori nap, kedden bábjáték, szerda a sajtkukac torna nap, csütörtök a pliccs-placcs kézműves nap, és péntek a várva várt zene nap, mikor Dia néni - a szolfézs tanárnéni - hozza a hegedűt, a furulyát, a xilofont és Hanna már előző este alig tud elaludni, annyira várja. És van szakmák napja is, mikor jön egy festő vagy asztalos bácsi és bemutatja, hogyan, milyen eszközökkel dolgozik, segíteni is lehet neki. – Előző félévekben jött már pilóta bácsi, rendőrök rendőrautóval, amibe természetesen be lehetett ülni, most egy igazi mentőautót várnak mentősökkel. 


A hét témájával mind az 5 nap foglalkoznak a napok szerinti különböző kreatív módon. Versekben, mesékben, bábjátékban, kézműves foglalkozáson, tornázva, énekelve. És házi feladat is van, amolyan nem kötelező. A témával kapcsolatban a gyerekek vihetnek be otthonról hozott könyveket, játékot, rajzot, használati tárgyat, újságból kivágott képet, bármit. Mindegy mit, csak ő vigye. Amit a gyerekek megnézhetnek, megfoghatnak, megcsodálhatnak. Ebben a félévben az állatokról tanulnak. Hanna büszkén hozza sorra haza a Bilimbós alkotásokat, a gombszemű bocit, a farsangi kakasálarcot, a levelen mászkálni tudó katicát, a pamutsörényű oroszlánt. 





És talán ennél is büszkébben viszi be a minioviba a Gábor keze által festett állatokat, a kolibrit és a leveli békát.  



És ahogy a férjem egyre nagyobb lelkesedéssel vetette bele magát a rajzolásba, persze hogy kedvet kaptam hozzá én is. Én, aki eddig pálcikaembereket rajzolt! De Gábor szerint a rajzolás tanulható, és ha elhiszed, hogy képes vagy festeni egy kacsát, akkor - elvileg - nem lehet elrontani.




Szabad szemmel is látható, hogy Hanna napról napra fejlődik. És ahogy egyre többet ad neki a Bilimbo és mi is, ő egyre többet ad vissza, ami nagyon jó érzés. Ma például egy verset tanultam. Én, tőle. 


Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom     

Mi kopog?
Mi kopog?
- Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom, mióta
Vár rám ez a diófa.

Mi ragyog?
Mi ragyog?
- Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
Ki a fiát neveli.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése