Karácsony
előtti estén a kanapé szuper titkos ágynemű tartójában sorakoznak a gyönyörűen,
színben a fa díszeihez harmonizáló, csillogó papírba becsomagolt ajándékok.
Csillámporos a konyhakő, az étkezőasztal, a székek. A szaloncukrok bekötözve a
konyhaszekrényben várják a holnapot. A gyertyák lassan, komótosan égnek, az
utolsót szenteste közösen gyújtjuk meg, együtt, anyukámmal. Mert ő is itt van
velünk. A ház minden szegletében belopódzott a gyerekkoromból ismerős bejgli
illata. Hanna lelkesen segített gyúrni anyukámnak. Pedig tegnap éjszaka még a
Heim Pál Gyermekkórház fül- orr- gégészeti ügyeletén voltunk vele
fülgyulladással. És ha már éjszaka kocsikáztunk, gondoltuk belefér egy kis
városnézés, megnézzük kivilágítva az Andrássy utat, Hanna csak ámult.
A
szokottnál csendesebb ez a karácsony. De két nap és fenekestül felfordul minden. Jön a nővérem és a családja, majd feltereljük a gyerekeket az emeletre,
ahogy régen minket, és mikor a fa alatt lesz az összes ajándék, anyukám majd csilingel a csengővel, mint gyerekkorunkban. Nagy zsivaly lesz és kanálcsörgés és
nem mondom, hogy ezt mindig szeretem, de most nagyon szeretem. Együtt leszünk.
Oszkár
hosszan nézi a teraszon várakozó földlabdás fenyőt, az ablakba kitett fényfüzért,
a gyertya pislákoló lángját. Itt a karácsony. Hanna odabújik hozzá, Oszkár puha kis kezével
lassan megsimogatja Hanna arcát. Mosolyognak. Ők még nem tudják, amit mi
kristálytisztán látunk. Lehet bármekkora ajándék a fa alatt, bármilyen csillogó
papírba csomagolva, a világ legnagyobb ajándékát kapták. Egymást.
Boldog,
Békés Karácsonyt kívánunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése