Emléktöredék

Van egy hely, ami gyakran eszembe jut. Mindig visszahúz oda valami. Talán az emlékek. Legalább 18 nyarat töltöttem itt és bár nem ide születtem, mégis valami megmagyarázhatatlan kötelék köt össze vele.

A családi mendemonda szerint az üknagyanyám nem csak a szobalánya volt Herman Ottónak, és ezzel a láthatatlan gyökereket is tisztáztuk. A falunak kristálytiszta a levegője, a boltban a nevemen szólítanak. A Miskolc és Bükkszentkereszt közti összes kanyart ismerem. Csak itt láttam az általunk elnevezett „szünidő virágot”, ami a falu határában a vakáció első napján bontja lila szirmait, majd az utolsó napon hirtelen az összeset ledobja.  

A lábamban van a kis házhoz felvezető 38 lépcső. Emlékszem, a szemközti domboldalon hányszor megkergettek a tehenek, nem mertem lemászni a fáról. Esténként az éjjeli viola illata körbelengi a verandát. Itt a csillagok akkorák, hogy most is úgy érzem, ha nagyobbat ugrok, elérem. A házban a cserépkályha édeskés illatát rég beitták a falak. A fiókok tele emlékkel, egyik mélyén elfelejtett barátnők megsárgult levelei.

Mindent meg szeretnék mutatni Hannának. Hogy milyen ízű a Lófő-tisztáson szedett szamóca, vagy hogy milyen a Fennsíkon szarvasbőgést hallgatni. Aztán előtörnek az emlékek. 8 évesen a verandán határoztam el, hogy fotós leszek, és az összes virágot lefotózom. Tizenévesen hajnalonként kiszöktem az ablakon, hogy a reggeli párát lencsevégre kapjam a völgyben, majd visszabújtam az ágyba. Persze a cipőm mindig lebuktatott.

Régi játékok, mesekönyvek a polcon. Most már Hanna futkos a teraszon és bújócskázik a ház mögötti titkos átjáróban. Kémleli a bogarakat, észrevesz egy pillangót. Lesi a mókust, mikor jön a dióért. Lovakat simogat, nem fél. Szénaboglyán ül, a réten versenyt fut a széllel. A szüleim már nem engem terelgetnek, hanem őt.

  

Este szalonnát sütünk, Hannát hamar elnyomja az álom. Itt mindennek más íze van. Sokkal jobb. Gáborral éjfélig a csillagokat nézzük és vitázunk, vajon hol van az Orion öv.

Másnak Bükkszentkereszt Gyuri bácsi a füves ember, a gyógyító erővel bíró Boldogasszony köve, vagy a gomba fesztivál. Nekem a gyerekkorom. Ízek, illatok, élmények. A kisboltos Mari, Kenyér a söntés, a Halász lovastanya, a Lófő, a Kis-Dél, a Borostyán, Háromkő, és a családom. Emlékek.

Elmúlt a nyár. Gondolatban számot vetek. Azért voltak szép napok. Emléktöredékek. Bükkszentkereszt most is visszahúz.