Egyszarvú a fedélzeten

Négy éve nem voltunk külföldön nyaralni, és ha országhatárt is léptünk, az a legtöbb esetben Gábor munkája miatt volt. Aki az elmúlt időben annyit repkedett, nélkülünk, hogy nem kizárt jetleg-et fog kapni. Persze a törzsutas kártyáját már rég megkapta. Utolsó pillanatban döntöttünk, utazunk.

Három napunk volt, hogy minden szükséges holmit beszerezzünk. Nem gondoltam volna, hogy már szeptember elején az összes létező bababolt sínadrággal van tele. A kilométeres lista csak nő, bébiétel, strandpapucs, úszópelenka, kakaó, éjszakai fény… De hol lehet a tavalyi beülős úszógumi? És persze, hogy Hannának hőemelkedése van – mikor máskor? Rohanunk az orvoshoz, aki megnyugtat, csak a torka csúnya. Gábor utolsó utáni pillanatban ellenőrzi a csomagot, és az általam fontosnak ítélt dolgok, mint például a buborékfújó, kiskönyv, plüss állatkert, 3 szandál, a mosószer és további 5 kiló felesleges túlsúly végérvényesen itthon marad. Megnyugtató, hogy így is jön velünk az egész ház, és egy fél patika: lázcsillapító, immunerősítő, ezerfaktoros naptej, leégés előtti krém, leégés utáni krém, orrcsepp, szemcsepp, kézi orrszívó…

És már előre látom, ahogy a biztonsági őr a fejét rázza, hogy nem, az üveges kakaó és tejbegríz marad, mi mehetünk. És ha minden az általam előre megírt forgatókönyv szerint megy tovább, akkor Hanna olyan hangosan fog bőgni, hogy az egész Liszt Ferenc Repülőtér 2-es terminálja lefagy és mindenki csak egy családra fókuszál. De ott lesz Gábor - más néven Apaki -, aki mindent megold és elsimít, Hanna szipog egy kicsit, majd duzzogva elmajszol a kávézóban egy szendvicsvéget. Ámulva nézi a gépeket a váróban és közben folyamatosan kérdez: Mi ez? Mit csinál? Majd ahogy az elem is lemerül, egyik pillanatról a másikra elalszik Apaki karjában. Előre láthatólag is fölösleges az új pillekönnyű repülőtérre szánt esernyőkocsi, ahogy az uv szűrős zöld kalap is.

Rózsaszín egyszarvú a fedélzeten – aki amúgy Samantha, röviden csak Sam -, Hanna mancsában, ő meg az ölemben. Késő este. Alvásidőben. Életében először. Hanna a repülést átalussza, soha nem fog emlékezni rá, talán az egész nyaralásból sem marad meg neki semmi. De nekünk annál több. Ott lesznek a fotók, a sztorik. Majd azok mesélnek.

Irány Törökország!!!!