7 óra előtt indulunk, hogy ne a legnagyobb
dugóban üljünk a rakparton. Végigrobogunk a megszokott úton. Nézzük, ahogy a
sirályok röpködnek az Európa hajó felett, úgy tűnik minden rendben van, közben
meg 6 hónapja gyötör, aggaszt valami.
Szeptemberben Hanna ovit váltott. Ennek több oka is volt. Talán a legfontosabb, hogy az új óvodában kinyílt számára a világ minden szempontból. Csak messze van. Minden reggel versenyzünk az idővel. Ha 5 perccel később indulunk, 20 perccel tovább utazunk. De a korán kelésnek is van előnye.
Hannával
együtt látjuk a napfelkeltét. Látjuk, ahogy az első fénysugarak megcsillannak a
Dunán. Nézi a sirályokat, ahogy vitorláznak a víz felett. Minden reggel
elolvassa az Európa hajó nevét és újra el kell mesélnem, hogy itt vacsoráztunk
a nászutunk előtti este, pedig kívülről tudja a sztorit.
A Lánchíd előtt
meglessük a kedvenc erkélyünket, ami még novemberben is tele van színes
virágokkal, egy idős néni locsolja reggelenként. Aztán jön az Alagút. Az úton
újra visszatérő ismerős arcok bukkannak fel, az irodaház előtt kávézó
takarítónénik, a kis mopszot sétáltató kapucnis fiú, a munkába siető görkoris
lány kiskosztümben, vagy a hosszúhajú ételfutár.
Nézelődés
közben beszélgetünk, legtöbbször a környezetszennyezésről, a fotoszintézisről, vagy csak zenét
hallgatunk, szavakat betűzünk, reklámtáblákról olvas. Úgy tűnik,
minden rendben van, de fél éve nem tudjuk, hogy Hanna mitől köhög. A nyáron háromszor
voltunk allergológusnál, ahol megállapították, hogy a fűfélékre allergiás,
kapott gyógyszert, de a köhögés nem múlt el. Voltunk két fül-orr-gégésznél, az
egyik azt mondta, hogy semmi baja, normális hogy a gyerek több hónapja köhög.
Míg a másik azt mondta, antibiotikumos kezelés kell, de attól se múlt el.
Közben vérvétel, laborok, mellkasröntgen kétszer, arcüreg röntgen, hasi
ultrahang kétszer. Reflux gyanú, akkor két hónapig savlekötő, és reflux diéta.
Mindent betartottunk, beszedtünk, csak a hatás maradt el. 6 hétig heti 3x
sóterápia. Közben annyi lelet, szakvélemény gyűlt össze, hogy írni kezdtem,
mert már ezt egy orvos sem képes átnézni pár perc alatt. Esténként a netet
bújtam, hátha találok valami hasonló esetet. Persze tudtuk, minden lelet
negatív, Hanna szépen fejlődik, jól eszik, egy napot nem hiányzott betegség miatt az oviból, jár táncra, sakkra, hétvégén lovagolni, csak köhög.
A pulmonológus is a
fejét vakarta, és megkérdezte, hogy ügyvéd vagyok-e, - mert el akartam mondani az
egészet, de nyilván egy oep-es rendelésen nincs idő ilyen nem normális
esetek megfejtésére -, amire csak azt válaszoltam, hogy én csak egy aggódó anyuka vagyok, semmi több. És
mikor azt tanácsolta, keressünk fel egy fül-orr-gégészt, akkor elröhögtük
magunkat. Ők küldtek ide. És Hanna még mindig köhög… főleg éjszaka, görcsösen,
szárazan, aztán 3-4 napig napközben hurutosan, aztán megint éjszaka szárazan és
folytatódik az egész elölről… Aztán a refluxot kizártuk a gyerekorvossal, jött
a tejfehérje allergia gyanú.
Ekkor csináltattunk egy újabb spec vérvizsgálatot,
nyilván csiliiárdokért, mert ilyet oep nem végez csak úgy. Három vénát szúrtak,
hogy annyi vért le tudjanak venni. A nővérke azt mondta Hannának, hogy a
legtöbb gyerek már az ajtón sem akar bejönni és hisztizik, nyugodtan sírjon ő
is. De ő nem sírt. Most lett meg az eredmény. Nincs ételallergia, viszont a
légúti panelen fennakadt egy baktérium, miszerint Hannának tüdőgyulladása van,
enyhe lefolyású. És ez a fél év alatt a 8 orvosnak, közel 20 vizsgálaton
egyszer sem jutott az eszébe. Most pedig beszedjük az antibiotikumot, és remélem itt
van a vége. - Én ezt kérem halkan karácsonyra. - És már csak a sirályokra figyelünk. :)
*Az itt látható képek mobiltelefonnal készültek (a szerk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése