Képek a mobilról

Ha össze szeretném foglalni az elmúlt hetek történéseit, akkor elég, ha végigpörgetem a telefonom fotóit és eszembe is jut minden. Hanna óvodás lett, olyan igazi.  De lássuk csak…

Nyár végén elbúcsúztunk a Bilimbótól, ami Hannát eléggé megviselte. Pár napig nem mosolygott, esténként a fürdőszobában a tükör előtt átölelt és hosszú percekig csak szorított, csendben. De a bölcsi és ovi közti 2 hét elég volt arra, hogy a kíváncsisága győzzön. A beszoktatás zökkenőmentesen telt, amin az óvó nénik otthoni látogatása, na meg Zsuzsi dadus néni sokat segített, aki egy szempillantás alatt elnyerte Hanna szimpátiáját. Az első reggelt természetesen megörökítettük, ahogy illik, Hanna az óvoda kapuja előtt.

Ez egy állami művészeti ovi 3 vegyes korosztályú csoporttal, ahol szinte minden héten van valami megmozdulás: hol bábszínházba látogatnak, madarász ovis foglalkozásra mennek busszal madarakat lesni egy biológussal a közeli tóhoz, vagy zenészek jönnek táncházazni.  A mindennapokról mégsem mesél Hanna, csak morzsákat kapunk. Például hogy délután megfésülte a haját Ivett óvó néni, és hogy Szabi (a nagyfiú) volt a párja mikor mentek ki az udvarra és megfogta a kezét, vagy hogy az egyik nagyobb kislány segített neki szappant nyomni a mosdóban… Délután mikor hoznám el, gyakran kiküld, várjak kint addig, míg befejezi a rajzát. Sztorizások helyett ez is sokat mesél.

Az ovi mellett Hannának teljesült egy nagy vágya, balettra jár heti kétszer az Óbudai Mozgásművészeti Iskolába, művészi torna foglalkozásra, ami igazából balett előkészítőnek felel meg. Két év után lehet választani a klasszikus balett, modern tánc vagy mozdulatművészet között. Az egyik legjobb tanár nénit fogtuk ki, aki az óra végéig megköveteli a figyelmet, a terem előtt libasorban állnak a kislányok csípőre tett kézzel, így mehetnek be, majd így is jönnek ki. A terem üvegfalán át néha meglesem, épp gólyalépésben szökkennek, vagy a földön nyújtanak. De Hanna itthon is szívesen bemutatja, milyen a spicc-sarok kombináció. Büszkék vagyunk rá, hogy ilyen lelkes.

Ha a Bilimbótól el is köszöntünk, a régi barátságok megmaradtak. Nagy volt a boldogság, mikor a hosszú nyár után Hanna újra találkozott Botonddal, aki a legjobb barátja. Hihetetlen, hogy két kisember hogy egymásra tud találni és képes családokat összehozni. Mellesleg Botond egy igazi gavallér, akinek az ovija Hanna táncfoglalkozásától pár percre van, így délutánonként rendre megvárja a táncoló kisasszonyt a kapuban.

Persze ahogy bekerült Hanna az új közösségbe, úgy jöttek az első ovis bacik is. Kettőn már túl is vagyunk. Próbáljuk a szép időt betegen is kihasználni a játszótéren.

Hanna egyre többet fest, szinte minden este egy órát, ami kb 6 db A4-es lapot jelent, csak bírjuk papírral és festékkel. De a művészi ambíciók itt nem állnak meg, ahogy látom a mobil képeim között egyre több a számomra ismeretlen eredetű fotó, egyiken porszívózom, teljes portrésorozat Líriáról az egyszarvúról, mégis legjobban a reggeli felhő sorozat hatott rám. Tényleg ilyen szépek a nappalink üvegén át a reggelek?

És ahogy görgettem le a fotókat a mobilon, ráakadtam egy igazi gyöngyszemre. Hanna egyre többet foglalkozik Szofival, a kutyusunkkal. Bár Szofi eddig is itt volt, mint egy idősebb testvér, néha mint egy igazi dajka, aki ha szükséges, rendre is utasítja a kölykét, most egy egészen más kapcsolat vette kezdetét…