Hanna gyakran mesél az álmairól. Lefekvéskor arról, miről szeretne
a legjobban álmodni. Gyakran kérdezi tőlünk, mi miről álmodunk. Álmodunk-e
arról, amiről Ő? - Álmodunk.
Álmodom egy rétről, egy dombról, egy völgyről. Messze
visszhangzik a madárfütty. Sétálunk. Libben a haj, a fű simogat. Szamóca és
málna illata száll. Hanna virágokat gyűjt a naplementében. Kis kezével gondosan
válogat. Megáll az idő. Nem, ott nincs is. Göndör szőke fürtökről álmodom,
hosszú szempillákról. Százfelé guruló kacagásról. Virágokról. Selymes fűről. Lovakról. Tücskökről. Tölgyfákról. Lassan elnyúló árnyékokról. Éjjeli viola illatáról. Szentjánosbogarakról. Csendről. Csillagokról. Sétálunk. Együtt. Végtelen történet...
De vagàny a csukàd Hanna! :-) Gyhönyörűűűű vaaaagy!!!!!!!!!! Puszi Badri (még mindig nem tudom ki az a beata kis :-D )
VálaszTörlésSzia Orsi!
VálaszTörlésModeszta oldaláról keveredtem ide hozzátok...
Igazán meghatóak a bejegyzéseid.
Ha majd egyszer Hanna visszaolvassa az írásaid, biztos vagyok benne, h legalább olyan büszke lesz a mamájára, m amilyen szeretettel írsz te ő róla.
Ezeknek a pillanatoknak, amiket megörökítesz felbecsülhetetlen az értéke.
Bilimbohoz is tőletek kaptam kedvet, csak sajnos nem engedhetjük meg magunknak...
Gratulálok a naplódhoz!