Elég
nagy a lakás két gyereknek? Melyik orvosnál szülünk?
Melyik kórházban? És mi
lesz a fiunk neve?
Ahogy a 16. héten megtudtuk, hogy fiunk lesz, Gáborral
elhatároztuk, addig nem fekszünk le aludni, míg meg nem állapodunk a baba
nevében. Mondanom sem kell, hajnali 3-kor még ott ültünk az ágyban, duzzogva,
mindketten a saját magunk listáját hajtogattuk. Gábornak az erőteljesebb nevek
tetszettek, mint a Gordon, vagy a Walter, amik határozottan markáns egyéniséget
feltételeznek. Én meg folyamatosan ellenkeztem, oké hogy valakinek ez a neve
felnőttként, de elképzelésem sincs, hogyan lehet így szólítani egy gyereket…
Aztán jött a következő kérdés. Sikerül-e majd átrendeznünk
a gyerekszobát úgy, hogy mindketten elférjenek? Észben tartva, hogy Hanna
(kimondva is sokkoló) két év és iskolába megy…. A szoba egyik falán végig ablakok, másik
kettőn radiátorok és a fürdő ajtaja… be kellett látnunk, sehogy sem tudjuk kivitelezni az elképzelt
átrendezést, ahhoz a falak mozgatása kellene. Aztán jött a nagy elhatározás,
amit nem csak a gyerekszoba miatt hoztunk meg: költözünk. 6 hónaposan. És habár
az új ház csak 2 percre van a régi lakástól, a költözés mégis 2 hétig tartott.
Gábor hangya mód vitte át az egész lakást, én dobozoltam, Hanna pedig a
kipakolásnál jelentett nagy segítséget. Az új otthon tágas, van egy pici kertje,
virágágyás, amit lehet gyomlálni és két gyerek is elfér a szobákban. És itt
látszik, hogy ez már nem Budapest, reggel 6.00-kor kakaskukorékolásra ébredünk,
nap közben csivitelnek a madarak, az autók zúgását csak elvétve hallani, akkora
a csend. Kivétel, ha Hanna kint van a kertben, mert akkor iszonyat hangosan
énekel mindenféle saját költeményt, már várjuk, melyik szomszéd lesz az első,
aki becsenget.
Csak most tudatosult bennünk, hogy az orvosom Elekes Tibor,
akihez évek óta ragaszkodom, aki világra segítette Hannát, már nem vállal
szülés vezetést. Genetikusként, magzati szívultrahang specialistaként hozzá
járunk terhesgondozásra, ő végzi a nagy genetikai ultrahangokat is, de vele már
nem szülhetünk. Ajánlott egy szintén az RMC-ben praktizáló orvos kollégáját,
aki „átvett” bennünket, hozzá járunk kisebb ultrahangokra, magzati szívhang
hallgatásra, hogy jobban megismerjük egymást. Így most egyszerre két orvosom is
van, ami megnyugtató. Az viszont nem, hogy a szülészorvosom két kórházban is
dolgozik, így el kell döntetnünk, melyikben szeretnénk szülni. A János Kórházban, ahol Hanna is világra jött,
ami egy állami intézmény, amit már ismerünk minden előnyével és sok-sok hátrányával
együtt. Vagy választhatjuk a Kútvölgyi Kórház szülészetét, ami meseszép, de
fizetni kell érte…
És hogy mindezt tetézzem, a legfontosabb kérdés még hátra
van: Hogy fogunk szülni? Hanna császárral született, mert farfekvéses volt. A
fiunk pedig már a 20. héttől helyes pozícióba fészkelte be magát a hasamban.
Ebben az esetben az orvosok legtöbbször a szülőkre bízzák a döntést. Első
császár után lehet azt mondani, hogy akkor legyen a második is az. Én viszont
határozottan nem akartam azt mondani. Gábor meg határozottan azt akarta
mondani, mert félt engem, félt minket és a császár rövidebb és kevesebb
komplikációval jár, mint egy szülés. A döntés meghozatalát nem segítették sem a
rokonok, sem a barátok pozitív vagy rémtörténetei.
Aztán a fejünkben Elekes doktor úr tett rendet, akiben
mindketten megbízunk. Azt mondta, hogy apaként megérti Gábort, hogy félt minket,
ő is ezt tenné, az apukák feladata hogy aggódjanak. Orvosként pedig nagyra
tartja, hogy én megpróbálnám a szülést, ha minden körülmény engedi. Arra kért,
hogy maximálisan bízzunk meg a szülészorvosunkban, aki különös figyelemmel
fogja kísérni a szülést és csak addig fog elengedni ameddig lehet, és nem tovább.
És hogy mit lehet tudni a
fiunkról? Örökmozgó. Csak az apja kezétől nyugszik meg és Hanna puszijaitól. Az uh felvételen épp csücsörít, biztos gondolkodik valami roppant fontos dolgon. Napjában kétszer csuklik, amitől nagyon morcos lesz és folyamatosan rúgkapál.
Imádja a magyaros ételeket, a kolbászt, a szalonnát, a csípőset. A kedvence a
gomba, minden formában. Ha eszem, rögtön felébred. Ha meghallja a csokipapír
csörgését, már extázisban van odabent. Este ő szabja meg, jobb vagy bal oldalamon
aludjak, épp ahogy kényelmes neki.
Persze Gáborral összevetettük a névlistánkat, egy
visszatérő név mégis volt, ami mindkettőnk listáján megegyezett. Így lett a fiunk neve Oszkár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése