Kihagytam pár hetet, hónapot. Tudom, minden
mentegetőzés felesleges, hogy egy háztartás, két gyerek, három magazin, sötétben
indulás, sötétben érkezés, napi 60 km csúcsforgalomban, esti házi feladat ellenőrzés,
pedig csak 24 órából áll egy nap. Szóval, most minden felesleges szövegelés és
önsajnálat helyett belevetem magam az év utolsó napjaiba és gőzerővel pótolom,
amit csak tudok. És ömlesztem a képeket a legfontosabb eseményekről, élményekről, pillanatokról, pár
gondolattal fűszerezve.
Év elején több fogadalmunk is volt Gáborral. Az
egyik, hogy idén mindenhez teljesen pozitívan állunk. Ez így a vége felé járva
nagyjából be is jött. - Jó, persze volt pár elgyengülésem, de összességében
mindketten tartottuk magunkat az elhatározásunkhoz. Érdemes kipróbálni! - A másik fogadalmunk, hogy
többet megyünk, utazunk, kirándulunk, hogy lássunk, tapasztaljunk, halljunk, együtt
a gyerekekkel. Kora tavasztól jöttünk, mentünk, láttunk és nagyon jó volt! Ha
az idő engedte hátizsákkal, sátorral akár egész napra is elbóklásztunk a
környékünkön és csodás helyeket fedeztünk fel. Rossz időben pedig irány egy múzeum! Soha nem gondoltam volna, de Oszkár 3 évesen
kész múzeumfüggő lett, természettudományi, mátrai, mese, vagy a mezőgazdasági
múzeumot akár századjára is újranézné.
Tavasszal Gábor részt vett a Műcsarnokban a
2017. Nemzeti Szalonon a munkáival,
Hanna nagyon büszke volt rá, ahogy mi is. A képen ez elég jól látszik szerintem.
Hanna tavasztól elkezdett könyveket olvasni,
úgy igazán. Magától írogatott is. És újra ezerrel készültünk az iskolai
felvételire, amin tavaly is volt, de akkor a kiszemelt suli azt mondta, hogy
Hanna érjen még egy évet. És csak most látom, hogy mennyire igazuk volt. Sokkal
magabiztosabb lett, és a maximalizmusa már nem görcsösséggel párosult, hanem
nyugodtsággal. De így is nagy volt az izgalom, hogy vajon idén sikerül-e
bejutnia a „csoda suliba”. Persze volt más alternatívánk is, ha ez mégsem jön
össze. Egy másik német kéttannyelvű iskola tárt karokkal fogadta volna. De
felvették! Nagy volt az öröm. J
Elbúcsúztunk az óvodától, de csak egy kis
időre. Lezárult egy korszak a nyár kezdetével, Hanna iskolás lett. Mert ahogy
kilépett utoljára az óvoda kapuján, onnantól iskolás. Átalakítottuk a gyerekszobát, aminek mindketten nagyon örültek
és megkapta végre az iskolatáskát. Aztán kezdődhetett az utolsó kötetlen, szabad nyár...
* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése