Itt a vége...

Egyszer mindennek vége van. 2013-nak is. Szép volt, jó volt, vége van. És itt a nagy elhatározások ideje is... De először nézzük 2013 legemlékezetesebb pillanatait.

Legboldogabb – augusztus végén a Bükkben mikor néztük a csillagokat

Legmeghatottabb – a búcsú pillanat volt, mikor a Bilimbós óvó néniknek is könny szökött a szemébe

Legaggasztóbb – Hanna lelkiállapota a Bilimbo utáni napokban

Legnagyobb döbbenet – mikor Hanna egyedül leírta a nevét nyomtatott kriksz-kraksz betűkkel, de olvashatóan

Legnagyobb teljesítmény – hogy Hanna ilyen kitartással jár balettra, úgy hogy a csoport fele már abbahagyta

Legjobb éttermi élményünk – Miskolcon a Rákóczi Pincében

Legviccesebb és legretróbb – nyáron Gáborral kettesben a bárpultnál ülni egy videodisco-ban, úgy hogy az egész hely üres

Legválasztékosabb – megfogalmazása a lányunknak, hogy esténként így hív minket: Apaúrfi, Anyaúrnő

Legnagyobb elismerés – mikor Hanna először megdicsérte az apja terveit

Legnagyobb öröm – Hanna novemberi ajándéka

Legbüszkébbek – Hanna balett bemutató óráján voltunk, hogy ilyen ügyes és hogy ennyire komolyan veszi

Legkarakánabb – a lányunk, aki az oviban megvédi a gyengébbeket

Legnagyobb visszafojthatatlan nevetés mikor nem kellett volna – egyik barátunkkal négyen ültünk az autóban, beszélgettünk, majd Hanna halál komolysággal megszólalt: Duguljatok be!  (hála a Jégkorszaknak)

Hanna kedvenc zenéje 2013-ban, így a miénk is:

http://www.youtube.com/watch?v=EFzQo3h1q3M

Kedvenc képeink 2013-ból

Legtávolabbi hely ahonnan ránk nyitottak: Guatemala és Új-Zéland

Legtöbb külföldi megnyitás: USA-ból

Az elmúlt 5 év legjobb döntése: Hanna fejlődéséről naplót vezetni

És a nagy elhatározás...

Egyszer mindennek vége van. Ennek a blognak is. Nagy elhatározásra jutottunk, aminek több oka is van. Az egyik ok, hogy 2013-ban kevesebb időt tudtunk szentelni a bejegyzésekre, egyrészt a sok munka miatt, így a megszokottól kevesebb történet született. A másik ok, hogy Hanna lassan 4 éves és úgy érezzük, eljött az idő hogy a háttérben maradjon. 

Közel 5 évig írtunk naplót a kislányunk fejlődéséről, magzati korától kezdve, az első 2 év feljegyzései a Kismama magazinban jelentek meg. Aztán folytatódott 3 évig itt a Hangyafarmon, aminek most úgy tűnik, vége szakad. A megszokott formában biztos.

Köszönjük, hogy 2013-ban is közel 10.000 kattintást kapott a Hangyafarm és így a Google első oldalon hozza fel „hangyafarm” keresőszóval a blogot. Köszönjük a követők figyelmét, köszönjük az ismerősöknek, barátoknak a Facebook like-okat, a véleményeket, az üzeneteket, a támogatást. Elképesztő sok örömöt adott!

Stílusosan Hanna szavaival szeretnénk búcsúzni:

Itt a vége, fuss el véle, kerek erdő közepébe...