Itt a vége...

Egyszer mindennek vége van. 2013-nak is. Szép volt, jó volt, vége van. És itt a nagy elhatározások ideje is... De először nézzük 2013 legemlékezetesebb pillanatait.

Legboldogabb – augusztus végén a Bükkben mikor néztük a csillagokat

Legmeghatottabb – a búcsú pillanat volt, mikor a Bilimbós óvó néniknek is könny szökött a szemébe

Legaggasztóbb – Hanna lelkiállapota a Bilimbo utáni napokban

Legnagyobb döbbenet – mikor Hanna egyedül leírta a nevét nyomtatott kriksz-kraksz betűkkel, de olvashatóan

Legnagyobb teljesítmény – hogy Hanna ilyen kitartással jár balettra, úgy hogy a csoport fele már abbahagyta

Legjobb éttermi élményünk – Miskolcon a Rákóczi Pincében

Legviccesebb és legretróbb – nyáron Gáborral kettesben a bárpultnál ülni egy videodisco-ban, úgy hogy az egész hely üres

Legválasztékosabb – megfogalmazása a lányunknak, hogy esténként így hív minket: Apaúrfi, Anyaúrnő

Legnagyobb elismerés – mikor Hanna először megdicsérte az apja terveit

Legnagyobb öröm – Hanna novemberi ajándéka

Legbüszkébbek – Hanna balett bemutató óráján voltunk, hogy ilyen ügyes és hogy ennyire komolyan veszi

Legkarakánabb – a lányunk, aki az oviban megvédi a gyengébbeket

Legnagyobb visszafojthatatlan nevetés mikor nem kellett volna – egyik barátunkkal négyen ültünk az autóban, beszélgettünk, majd Hanna halál komolysággal megszólalt: Duguljatok be!  (hála a Jégkorszaknak)

Hanna kedvenc zenéje 2013-ban, így a miénk is:

http://www.youtube.com/watch?v=EFzQo3h1q3M

Kedvenc képeink 2013-ból

Legtávolabbi hely ahonnan ránk nyitottak: Guatemala és Új-Zéland

Legtöbb külföldi megnyitás: USA-ból

Az elmúlt 5 év legjobb döntése: Hanna fejlődéséről naplót vezetni

És a nagy elhatározás...

Egyszer mindennek vége van. Ennek a blognak is. Nagy elhatározásra jutottunk, aminek több oka is van. Az egyik ok, hogy 2013-ban kevesebb időt tudtunk szentelni a bejegyzésekre, egyrészt a sok munka miatt, így a megszokottól kevesebb történet született. A másik ok, hogy Hanna lassan 4 éves és úgy érezzük, eljött az idő hogy a háttérben maradjon. 

Közel 5 évig írtunk naplót a kislányunk fejlődéséről, magzati korától kezdve, az első 2 év feljegyzései a Kismama magazinban jelentek meg. Aztán folytatódott 3 évig itt a Hangyafarmon, aminek most úgy tűnik, vége szakad. A megszokott formában biztos.

Köszönjük, hogy 2013-ban is közel 10.000 kattintást kapott a Hangyafarm és így a Google első oldalon hozza fel „hangyafarm” keresőszóval a blogot. Köszönjük a követők figyelmét, köszönjük az ismerősöknek, barátoknak a Facebook like-okat, a véleményeket, az üzeneteket, a támogatást. Elképesztő sok örömöt adott!

Stílusosan Hanna szavaival szeretnénk búcsúzni:

Itt a vége, fuss el véle, kerek erdő közepébe...

  

Hanna és a humorsziporkák

Egész évben írtuk Hanna aranyköpéseit, íme néhány közülük.  

Hanna bekuporodik az asztal alá és felkiált:

- Ez az én kis bunkóhelyem!

„Fülezd a hajad!” (Hegyezd a füled)

Ülünk az autóban, Hanna furcsa hangot ad ki, hátrafordulunk. 

- Mit csinálsz?

- Csak levegőztetem a számat.

"Apa! Csukd be a szád és énekelj!"

Vadasparkban Hanna mutatja, hogy az ott egy hóbagoly. Mi csodálkozva kérdeztük, ezt honnan tudja, majd tudálékosan ezt mondta:

- Tanulok nyelveket.

- Anya, te már találkoztál cápával?

- Nem.

- És nem is tervezed?

„A táplálékom nyakkendője” (Előke)

„Apa, én szeretek aludni, mert akkor nő a hajam!"

Bükkszentkereszten a kocsma mellett van a fagyizó, ahol hallunk ám cifrákat. Hanna értetlenkedik:

- Anya, ezek az emberek milyen nyelven beszélnek?

Hanna nagyon rosszat csinál, Gábor rászól:

- Hol van az eszed?

- A memóriámban!

„Ilyen nagy domb van a Normaflórán?” (Normafán)

- Anya mi van rajtad?

- Poncsó.

- Kancsó???

„Darázsfész” (Darázsfészek)

Hajszárítás közben nézegeti a még vizes tincseit, majd megszólal:

- Olyan a hajam, mintha nyálas lenne!

„Mióta ismersz gyereknek???? Én már nagylány vagyok!”

Gábor frissen vágott hajjal, új kabátban megy a gyerekért és kérdezi tőlem, vajon Hanna észreveszi-e rajta. Hanna meglátja az apját, a csoportszoba közepén megáll és elkiáltja magát:

- Apa, te meg hogy nézel ki???

 „Ki van rúzsozva a körmöd?”

Fekvőrendőrön bukkanunk nagyot.

- Apa! Ne menj ilyen gyorsan, majdnem leesett a hajpántom!

„Mi Csillaghegyen lakunk. Azért hívják így, mert ott van a legtöbb csillag.”

Utazunk, Hanna felkiált:

- Ott van a Balrament! (Parlament)

„ Anya, az Operát azért hívják Operának, mert ott mindenkit megoperálnak?”

Alvás, hosszú csönd után kikiabál a szobájából:

- Anya gyere be!

Benyitok, kérdezem mi a baj. Kis gondolkozás után megszólal:

- Anya, én szingli vagyok?

Love Actually

Ez most más karácsony. Csendesebb. Nincs kapkodás, utolsó pillanatban rohanás a fáért. Nincs hömpölygő tömegben toporgás az ajándékokért. Csak a várakozás marad. És még valami…

Este hosszasan nézi Hanna a gyertyákat a koszorún. Bing Crosbyt hallgatunk és ő táncol, aztán nehezen, de kipurcan. Míg alszik, szaloncukrot kötözünk, az utolsó ajándékokat csomagolom, forralt bor illata száll. Anyukám bejglije a spajzban pihen, holnapi menü fejben már kész. 

A Tv-ben az egyik kedvenc filmünk megy, az Igazából szerelem (Love Actually). Több mint hat éve ennek a filmnek a zenéjére mondtuk ki az igent. Nagyokat mosolygunk, az emelkedett hangulat garantált. Most minden egy kerek egész, minden a tökéletlenségével is tökéletes. Hanna még mindig nem alszik, ezredszer is bemegyünk nyugtatni: igen, holnap karácsony. A szaloncukor egyre csak fogy, és nem kötöződik. A földlabdás kisfenyő még mindig a kertben várakozik. Valahogy más ez a karácsony. Nem a kevesebb szaloncukor miatt. Az nem számít. Csak a szeretet.    

Boldog, békés karácsonyt kívánunk!