Visszatekintve 2017-re jó évet zártunk.
Persze voltak hullámvölgyek, de magaslatok is és onnan érdemes kitekinteni.
Sokat utaztunk, jöttünk, mentünk, láttunk, nevettünk, tanultunk. Voltak
könnyek, mélypontok, rácsodálkozások, felébredések, hosszú és még hosszabb
napok, de nem panaszkodtunk, mindenki tette a dolgát és ez így volt jól. Boldogan
búcsúzom 2017-től, engedem had menjen. És új fogadalmakkal izgatottan,
pozitívan várom 2018-at, had jöjjön!
Legtöbbször ezt hallottuk Oszkártól:
- Baba vagyok
És
természetesen:
- Hannaaaaa!
Legtöbbször ezt hallottuk Hannától:
- Oszkáááááár!
Legbüszkébb:
minden reggel, mikor látom, hogy Hanna átlépi az iskola nagy kapuját
Legboldogabb: a
természetben, a Bükkben, a Mátrában, Ausztriában, együtt
Legmeghatottabb_01:
minden szülinapon sírok, ez van
Legmeghatottabb_02 és egyben a legédesebb:
mikor a 10. házassági évfordulónkon meglepetés vacsorával készült Gábor a
kedvenc hotelünkben, mikor megöleltem enyhén párás szemekkel Oszkár
megtörte a csendet:
- Óóóóó, de cukik vagytok!
Legbuzgóbb:
Hanna, aki úgy szervezte, hogy minden nap legyen különórája az iskolában vagy
azon túl, de a félévben még egy házit sem felejtett el
Legviccesebb:
mikor Oszkár úgy hív, hogy Kisanyám
Legkitartóbb:
Oszkár ahogy 3,5 évesen feladatlapozik, színez és koncentrál és nem hagy félbe
semmit, amibe belekezd
Legdurvábban sírva nevetős:
Ausztriában a hegy tetején volt több nagyméretű
állat fából, ami vagy mászóka volt, vagy kilátó, vagy hinta…. mindegyiket megnéztük, kivéve egyet nem, mert az messzebb volt. Oszkár már nagyon fáradt volt és nyűgös és elkezdett szemerkélni az eső,
így úgy gondoltuk, jobb ha lemegyünk a hegyről. Még utoljára megkérdeztük Oszkárt, hogy tuti biztos, hogy az utolsó állatot ne nézzük meg? Ő azt mondta, hogy tuti ne. Így felszálltunk a felvonóra, azzal a tudattal, hogy a héten már nem jutunk fel, mert nem üzemel a felvonó. 2 perc csend, majd 20 méter magasan Oszkár közölte, hogy akkor mégis megnézné az utolsó állatot... Innentől Gáborral sírva
röhögtünk a tehetetlenségünkben, mert vissza már nem fordulhattunk. Majd jövő
nyáron megnézzük!
Legnagyobb könyvmoly:
Hanna olvasott a legtöbbet, áprilistól összesen 12 könyvet, 120-150 oldalas kisregényeket
Legszabadabbak:
Ausztriában mikor úttalan utakon kirándultunk
Legprofibb:
Hanna volt, mikor az őszi divatanyagba fotóztuk a Nők Lapja Évszakokba, engem
is meglepett mennyire fegyelmezett, mennyire hamar teremt kapcsolatot, mennyire
közvetlen. Szuper képek lettek, Hannának pedig egy nagyszerű élmény volt!
Legcikibb-cukibb: ahogy
Oszkár szemrebbenés nélkül szólít le vadidegen gimnazista lányokat az ovi előtt
az utcán és cukiskodik velük, majd mikor elmennek, közli hogy: „Szeretem a
lányokat, a kicsiket, a közepeseket és a nagyokat.”
Legjobb dolog az idei karácsonyban: hogy idén
Hanna zongorázott minden nap karácsonyi dalokat
A gyerekek kedvenc mesefilmje 2017-ben: Gólyák
(talán) a Gru 3 mellett
Hanna kedvenc zenéje 2017-ben: minden,
amire táncolni lehet és ő mindenre táncol, de talán Adele-t szereti a legjobban
(ha kitalálja melyik a kedvence, pontosítok)
A kedvenc filmem 2017-ben (szerintem Gáboré
is):
Baby driver – a zenék miatt egyszerűen megunhatatlan a film!!!
Kedvenc zeném 2017-ben: Sky
Ferreira – Easy (Baby driver)
Legkedvesebb képeink 2017-ből
Legtöbb külföldi megnyitás:
Németországból
Legtöbb klikkelés: 2017
decemberében 2050
Legjobb döntés volt
2017-ben hogy pozitívan állunk mindenhez és nem ülünk itthon
Legújabb fogadalmunk az újévre: a
jó dolgokon nem érdemes változtatni, ezért már pakolunk is! juhééj! BÚÉK!
Legnagyobb hála és köszönet:
Gábornak, hogy kitart mellettem, hogy támogat, hogy nem enged letérni az útról,
hogy szeret
Köszönöm,
hogy olvastok!
Boldog
Új Évet! Találkozunk 2018-ban is!
* Az itt
látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)