Új idők

Oszkár bölcsis lett. Tapasztalt szülőkként gondoltuk gördülékenyen fog menni a beszoktatás. Így is lett, mégis mikor első reggel megláttam Hanna cuccai mellett kikészítve az Oszkár cókmókját is, összeszorult a szívem... Visszafordíthatatlanul új időszámítás veszi kezdetét. 

Reggel baktattunk a bölcsi felé, és ő nem fogta a kezem. Előreszaladt, mintha tudná az utat. Persze tudta is, mert már sokszor jártunk arrafelé, többször bekukucskáltunk az udvarra. A bölcsi szuper felszerelt, modern, teljesen újszerű kint, bent. A csoportszoba tágas, gyönyörű falfestés mindenhol, tele izgalmas játékokkal. Oszkárt már első nap elbolondították az autók és a vonatok. - Azóta nálunk nagy Thomas őrület van. - És mikor haza indultunk sírt, hogy ő maradni szeretne. És ezt azóta elég sokszor eljátszotta. Második héten kezdődött az ottalvás, de Oszkár már az első héten a többi gyereket utánozva ebéd után befeküdt az egyik ágyba. A gondozónénikkel is hamar összebarátkozott. Azóta eltelt 3 hónap, ha reggel kérdezem Tőle, "Megyünk bölcsibe?" Ő határozott "ien"-nel válaszol, ami igent jelent. Beszáguld a csoportszoba ajtaján, vissza sem néz. És mikor délután a gondozónénik mesélik, hogy milyen szabálykövető a fiunk, és milyen cuki és hogy már hozzájuk is kötődik, akkor elfog a büszkeség, hogy milyen gördülékenyen beilleszkedett.

Ahogy Oszkár beszokott a bölcsibe, én is visszaszoktam a munkába. Újra teljes gőzerővel vetettem bele magam az Évszakok képszerkesztésébe, bevallom nagyon hiányzott. - Pedig otthonról besegítettem Oszkár mellől eddig is.- Újra megbeszélésekre járni, fotózásokat szervezni, szerkesztőségből a fotózásokra rohanni és vissza, ismert emberekkel találkozni, érdekes cikkeket olvasni és illusztrálni, ez az én munkám és bár úgy tűnik álommeló, amit nem vitatok, néha közbe jönnek nem várt problémák, amik megnehezítik a dolgunk :) de nagyon szeretem.  Legnagyobb bolondokháza a lapzárta utolsó két hete, persze akkor lett beteg Oszkár is és Hanna is. Hogy ezt tetézzük, még Gábor is, aki betegen is mindent megoldott nélkülem, amiért nagyon hálás vagyok.

A tavaszi lapszámban nagyon sok érdekes cikk van, szeretnék kiemelni egyet, A XX. század túlélőit, ami 4 idős néni története, Lénárt Léni tollából. A fotókat Körmendi Imre készítette. Annyi kulisszatitkot elárulhatok az anyaggal kapcsolatban, hogy az egyik 90 éves vidéki néni a fotózás időpontjában nem volt otthon, a rokonai semmit nem tudtak róla, a fotós fél napot várt rá, mire biciklivel hazakeveredett. Nem csak a szöveg, a képek is fantasztikusan sikerültek. Köszönöm, hogy ilyen emberekkel dolgozhatom! :)

És íme a címlap, alatta pedig pár proof a lapból :)

*Az itt látható képek mobiltelefonnal készültek *a szerk.