2016. szeptember 20., kedd

Beszédes kétéves


Oszkárral az utóbbi időben igencsak megszaladt  a ló, mármint ami a beszédfejlődését illeti. Az első érthető szavakat kb. másfél évesen mondta ki, és természetesen ezek az étkezéssel kapcsolatos szavak voltak. Az első szóösszetétele a „Kérek még!” volt, mi más? Most csokorba szedtem a teljesség igénye nélkül témakörönként a legcukibbakat.


Étkezés, táplálkozás
Minden folyadék : almalé
ha nem almalé: didodádé (limonádé)
egyik nagy kedvenc: túródi (túró rudi)


Megállapítások, amiket igazából hallani kellene, ahogy mondja a mély hangján, kérdéseknél mélyről kezdi és felemeli a hangját.
- Valaki dudált!
- Kukásautóóóó!  - Minden autó, ami elmegy a házunk előtt, vagy nagyobb méretű az utakon, csak kukásautó lehet. Vagy markoló.
- Undítóóó!  (Undorító)
-  Papajaj! (papagáj) - szerinte minden madár
- Segííítsééééég! - A székre, a kanapéra félig felmászik, lábai a levegőben lógnak és kiabál, hogy mentsük meg, mintha maga is elhinné, hogy egy szakadékban lóg, mi meg persze megmentjük.
- Támadáááás! - Ezt nem tudom honnan hallotta.
- Oszkár nem baba!
- Oszkár nem cuki! (Az ilyen jellegű megállapításokat kikéri magának)
- Oszkár nagyfiú.
- Kijöhetek?
Teljes önkívületbe esett, mikor Gábor szóba hozta, hogy Szofi kutya lány:
- Ua nem lány. Ua fiú. (Ua=Szofi)


Minden hangot utánoz, egész jól. Ha zenét hall, a basszust utánozza, a magas hangokat is próbálja, a bippegéseket, sípolásokat is, mi meg persze szakadunk a nevetéstől.
nínóóó – nála „Bíííbhmmmm-bíííííbhmmmm…”
autó dudálás – „Dúúú…”


Bemutatkozás, köszönés
Hogy hívnak?
 -  Oszkár
Hány éves vagy?
 Iem  (=Igen)

Csü! (Tschüss!) és közben kezet ráz, ahogy látja Hanna ovijában
Csááálóóóóó!  (Csáó) ezt átvettük Tőle, tehát ez már a hivatalos családi köszönésünk

A szeme sem áll jól, ezt már többen is mondták. Ha mesefilmet nézünk gyakran elmondja, melyik szereplő ő, melyik Hanna. Megegyeztek, hogy a Zootropolis című mesefilmből Hanna Judy (a főszereplő), ő pedig a polgármester. Miután ezt megbeszélték utána szólt Hannának teljes természetességgel:
- Gyere Judy!

Kocsiban ülünk, épp Hanna fejét „mostam” valami miatt és feltettem a költői kérdést „Hol van az én gyerekem?” Nagy csend következett, majd Oszkár megszólalt:
- Itt van.

Engem Anucinak hív, Gábort Apucinak. Mi őt néha Oszkárcinak. Egyik reggel elég sokat mondta a nevem és Gábor elkezdte utánozni: Anuuciiii! Anuuuciii! Mire Oszkár megszólalt:
- Apuci, ne Anucizz!

Hétvégén az ágyban odabújt hozzám, a fejemre hajtotta a fejét, úgy ölelt és komoly kis hangján megszólalt:
- Ez az én anyám!


* Az itt látható kép és szöveg a szerző tulajdona (a szerk.)