2015. december 30., szerda

2015 Legjei


Visszatekintve, igen kemény év van mögöttünk, ahogy Gru fogalmaz a mesében... bár minden évben ezt írom, de most tényleg. Volt sok sírás, aggódás, nevetés, rohanás. De ez az ÉLET. Visszapörgetve a képeket, az emlékeket, az együtt eltöltött idő a legfontosabb, felbecsülhetetlen. De lássuk, mi történt, a teljesség igénye nélkül...  


Legboldogabb - márciusban a Mátrában a kedvenc helyünkön

Legédesebb - mikor Oszkár először énekelt, teljesen átszellemülve

Legkreatívabb - szerintem az anyáknapi videónk volt, amit a nagymamáknak készítettünk és valami miatt nem raktam fel a blogra

Legnagyobb döbbenet - mikor a felvételeket visszanéztük vettük csak észre, hogy Oszkár felállt és életében először kisétált a képből, azóta csak fut

Legrémisztőbb - mikor rájöttünk, hogy Szofi, a kutyánk, úgy fél órája eltűnt az udvarról

Leggyorsabb - kb. 2 perc után szétválva kezdtük el keresni a környező utcákban, mintha tűt keresnénk a szénakazalban

Legtöbb ember leszólítása - kb. 10 perc alatt 30 embert szólítottunk le külön-külön, de Szofit senki sem látta

Legnagyobb megkönyebbülés - mikor egy tök ismeretlen lány a telefonját elővéve a saját Facebook oldalán mutatta meg Szofi képét, ahogy nagy szemekkel  várja egy utcában lakó bácsinál, hogy érte menjünk, na akkor elsírtam magam

Legjobban nyáron éreztük magunkat a barátnőm esküvőjén, mikor Hannával hárman táncoltunk pont úgy, ahogy itthon szoktunk

Legszabadabb - mikor papírsárkányt reptettünk és futottunk le a dombról a naplementében



Legviccesebb - Oszkár ahogy ütemre rázza a fejét a kocsiban mikor zenét hall, nagymozgással előre-hátra, majd ütemváltáskor kicsiket jobbra- balra

Legjobb döntés - teljesen egyértelműen Hanna óvoda váltása volt, soha nem késő váltani

Legkitartóbb - Hanna minden szempontól, aki nagyon sokat komolyodott, és kitartóan jár továbbra is művészi tornára, lovagolni és most már sakkra is (ma elvert)

Legidegesebb - akkor voltam, mikor Gábor Párizsba ment egy héttel a merényletek után

Legnagyobb válveregetés - nekem, hogy megcsináltuk ezt a fél évet, úgy hogy Hanna minden nap beért legkésőbb  8-ra az oviba, igazi szállító lettem J

Legnagyobb ámulat -mikor Gábor megnézte a rádiók top 40 slágerlistáját, és Hanna az összes dalt tudta folytatni, valószínűleg a sok utazásnak köszönhetően, bár az furcsa hogy én meg nem

Legnagyobb aggódás - Hanna fél éves köhögése miatt

Legdühösebb - a magyar egészségügyre vagyok, ha nem jártunk volna utána és nem mentünk volna el ezer vizsgálatra és orvoshoz, talán ki se derült volna mi a baja

Legnagyobb ajándék - hogy Hanna két hete nem köhög

Legszívbemarkolóbb – mikor Hannának odaadtam karácsony után azt a bögrét, amit Daka vett neki, amit már nem tudott odaadni, 1,5 éve őrizgettem és vártam a megfelelő pillanatot, Hannából feltörtek a könnyek és belőlem is, mikor megláttam a bögrére írva "Love message"

Legnagyobb csoda - az a végeláthatatlan szeretet egymás iránt, amit Hannán és Oszkáron látok minden egyes nap

Ami a blogból kimaradt - sok kirándulás, mikor csak úgy elindultunk felfedezni a környéket




2015-ben ezt hallottuk legtöbbször Hannától: „Képzeld el…”

2015-ben ezt hallottuk legtöbbször Oszkártól: „Babuuuu” (=Hanna) 

Legjobb éttermi élményünk - továbbra is az Ürömi Hütte

Oszkár kedvenc filmje 2015-ben amit óriási áhitattal néz: Nanny McPhee 2.
Hanna kedvenc filmje 2015-ben: Hotel Transylvania 2. 

Kedvenc  zene 2015-ben családilag: 
(azon túl, hogy Hanna Király Viktor, Katy Perry és Taylor Swift rajongó)

Shawn Mendes – Stitches :)

Kedvenc képeink 2015-ből:








Legnagyobb köszönet - Gábornak, hogy van nekem, és hogy együtt soha nem adjuk fel az álmainkat

Legnagyobb felismerés -  hogy az együtt töltött idő felbecsülhetetlen


9 000 megnyitás
Legtöbb külföldi megnyitás - az USA-ból
Legtöbb napi kattintás: 600
Legjobb kikapcsolódás - hogy 7 éve írogatok



Köszönjük hogy olvastok!!!! 

Kalandos 2016-ot Mindenkinek!!! 
:) 







2015. december 23., szerda

A tökéletes karácsony


Mindenki a tökéletesre vágyik. A tökéletes karácsonyra. Hogy időben meglegyen az összes ajándék, a kacsacomb, a legszebb fa. Aztán három napig mosolygó rokonok egymásnak adják a kilincset, kanálcsörgés, csillagszóró, és közben szól az elmaradhatatlan Last christmas. Én meg már szeptembertől tiltakozom. Hogy nem akarom. Pontosabban nem így… 

Zsúfolásig tele bevásárlóközpontok. A játékboltokat már rég kifosztották, csak pár hibás játék várja, hogy valaki megsajnálja őket és magával vigye. A csomagküldő szolgálatok autói ezerrel szelik az utakat, a szupermarketek polcain félig kiszakadt, kifolyt cukor, a tojáslikőr rég hiánycikk, a halasnál reggel 8-kor nincs hal, addigra az összes elkelt. Az utakon figyelmetlen sofőrök, a boltokban az emberek egymást lökik. Hogy időben meglegyen a fa, a csillogó csúcsdísz, a pulyka, ami úgyis kiszárad, a csomagolópapír, ami kidobásra vár, a bejglibe a mák, és a tetejére a porcukor, ami elfedi, ha kiszakad. Mert úgyis kiszakad, anélkül nincs bejgli.
De látom, a karácsonyi készülődésnek is van szép oldala. Hanna egész évben gyűjtögette a már nem használt játékokat rosszabb körülmények között élő családoknak és láttam azt a mosolyt az arcán, mikor átadtuk a csomagot. Vagy mikor Gábor büszkén mutatta a legszebb karácsonyi koszorút, amit ő készített, a barkácsdélutánon az oviban. Vagy mikor hosszasan beszélgettünk a virágárussal a karácsonyról és kezünkbe nyomott két gyönyörű kis csokrot, boldog karácsonyt kívánva és egy fillért sem fogadott el... Az ünnep szép lassan belopódzik a lelkünkbe. És bár a bejgli most is kiszakadt, de kit érdekel, az illata mennyei. A halászléhez való halat talán most fogják ki. A kint várakozó ezüstfenyő bár picit ferde, de nem is lehetne ettől szebb. És mikor megpillantom újra a gyerekek szemébe tükröződni a karácsonyfa fényeit...
Létezik-e valóban tökéletes karácsony? Ezt mindenki maga dönti el. Én nem cserélnék senkivel... :)















2015. december 9., szerda

Féléves aggódás végén a pont


7 óra előtt indulunk, hogy ne a legnagyobb dugóban üljünk a rakparton. Végigrobogunk a megszokott úton. Nézzük, ahogy a sirályok röpködnek az Európa hajó felett, úgy tűnik minden rendben van, közben meg 6 hónapja gyötör, aggaszt valami.  



Szeptemberben Hanna ovit váltott.  Ennek több oka is volt. Talán a legfontosabb, hogy az új óvodában kinyílt számára a világ minden szempontból. Csak messze van. Minden reggel versenyzünk az idővel. Ha 5 perccel később indulunk, 20 perccel tovább utazunk. De a korán kelésnek is van előnye.


Hannával együtt látjuk a napfelkeltét. Látjuk, ahogy az első fénysugarak megcsillannak a Dunán. Nézi a sirályokat, ahogy vitorláznak a víz felett. Minden reggel elolvassa az Európa hajó nevét és újra el kell mesélnem, hogy itt vacsoráztunk a nászutunk előtti este, pedig kívülről tudja a sztorit. 


A Lánchíd előtt meglessük a kedvenc erkélyünket, ami még novemberben is tele van színes virágokkal, egy idős néni locsolja reggelenként. Aztán jön az Alagút. Az úton újra visszatérő ismerős arcok bukkannak fel, az irodaház előtt kávézó takarítónénik, a kis mopszot sétáltató kapucnis fiú, a munkába siető görkoris lány kiskosztümben, vagy a hosszúhajú ételfutár.


Nézelődés közben beszélgetünk, legtöbbször a környezetszennyezésről, a fotoszintézisről, vagy csak zenét hallgatunk, szavakat betűzünk, reklámtáblákról olvas. Úgy tűnik, minden rendben van, de fél éve nem tudjuk, hogy Hanna mitől köhög. A nyáron háromszor voltunk allergológusnál, ahol megállapították, hogy a fűfélékre allergiás, kapott gyógyszert, de a köhögés nem múlt el. Voltunk két fül-orr-gégésznél, az egyik azt mondta, hogy semmi baja, normális hogy a gyerek több hónapja köhög. Míg a másik azt mondta, antibiotikumos kezelés kell, de attól se múlt el. Közben vérvétel, laborok, mellkasröntgen kétszer, arcüreg röntgen, hasi ultrahang kétszer. Reflux gyanú, akkor két hónapig savlekötő, és reflux diéta. Mindent betartottunk, beszedtünk, csak a hatás maradt el. 6 hétig heti 3x sóterápia. Közben annyi lelet, szakvélemény gyűlt össze, hogy írni kezdtem, mert már ezt egy orvos sem képes átnézni pár perc alatt. Esténként a netet bújtam, hátha találok valami hasonló esetet. Persze tudtuk, minden lelet negatív, Hanna szépen fejlődik, jól eszik, egy napot nem hiányzott betegség miatt az oviból, jár táncra, sakkra, hétvégén lovagolni, csak köhög.

  
A pulmonológus is a fejét vakarta, és megkérdezte, hogy ügyvéd vagyok-e, - mert el akartam mondani az egészet, de nyilván egy oep-es rendelésen nincs idő ilyen nem normális esetek megfejtésére -, amire csak azt válaszoltam, hogy én csak egy aggódó anyuka vagyok, semmi több. És mikor azt tanácsolta, keressünk fel egy fül-orr-gégészt, akkor elröhögtük magunkat. Ők küldtek ide. És Hanna még mindig köhög… főleg éjszaka, görcsösen, szárazan, aztán 3-4 napig napközben hurutosan, aztán megint éjszaka szárazan és folytatódik az egész elölről… Aztán a refluxot kizártuk a gyerekorvossal, jött a tejfehérje allergia gyanú. 

Ekkor csináltattunk egy újabb spec vérvizsgálatot, nyilván csiliiárdokért, mert ilyet oep nem végez csak úgy. Három vénát szúrtak, hogy annyi vért le tudjanak venni. A nővérke azt mondta Hannának, hogy a legtöbb gyerek már az ajtón sem akar bejönni és hisztizik, nyugodtan sírjon ő is. De ő nem sírt. Most lett meg az eredmény. Nincs ételallergia, viszont a légúti panelen fennakadt egy baktérium, miszerint Hannának tüdőgyulladása van, enyhe lefolyású. És ez a fél év alatt a 8 orvosnak, közel 20 vizsgálaton egyszer sem jutott az eszébe. Most pedig beszedjük az antibiotikumot, és remélem itt van a vége. - Én ezt kérem halkan karácsonyra. - És már csak a sirályokra figyelünk. :)




*Az itt látható képek mobiltelefonnal készültek (a szerk.)