2012. december 31., hétfő

2012 Legjei



Év végén mindenki összegzi az elmúlt eseményeket. Visszanézve 2012 sem volt unalmas. Volt sok sírás, még több nevetés. Én csak mosolygok. Gyors helyzetjelentés 2012 Legjeivel.


Legboldogabb – nyáron a Bükkben
Legszabadabb – májusban a Mátrában, mikor biciklivel száguldoztunk le a dombról, a szél az arcunkba vágott, Hanna annyira élvezte, hogy Gábor mögött hangosan kurjantgatott: „Juhééééj!”
Legnagyobb teljesítmény – 4 nap a lányunk nélkül
Legédesebb – mikor elalvás előtt először elmondta nekem a Családi kör 7 versszakát
Legnagyobb ajándék – mikor átölelt és azt mondta, én vagyok a legjobb barátja
Legmegdöbbentőbb és legcukibb – mikor felfedeztük, hogy felismerhetően lerögtönzi a tv-ben látott táncos koreográfiákat
Legrémisztőbb és legbüszkébb – mikor közvetlen lefekvés előtt Szofi szétrágta Hanna utolsó cumiját (is) és a lányunk 5 perc sírdogálás után fogta magát és elaludt
Legmeghatottabb – valszeg ma leszek, mikor Hanna és Gábor ebéd után a spajzból előjönnek a szülinapi tortámmal 


2012 Két legtöbbször hallott mondata Hannától - De anya! De apa!

2012 Két legtöbbször letöltött zenéje amit Hanna imád (enyhe anyai és apai ráhatással):

2012 legnagyobb és egyben legmerészebb közös vállalkozása Gáborral – mesét írni és rajzolni a kislányunk születésnapjára

2012 Legviccesebb szituja – Gábor meséli az egyik új ismerősének, hogy épp Hanna szülői értekezletére siet, mert szeretne beszélni az angol tanárral. Mire ezt a kérdést kapta: - Hányadik osztályos a gyerek? – Janurában lesz 3 éves.

2012 - ben leghálásabbak – továbbra is a Bilimbos óvó néniknek vagyunk, Ildinek és Esztinek, hogy akkora odaadással, türelemmel terelgetik Hannát.

2012 Legnagyobb aranyköpése, amin sírva nevettünk – Hanna árulkodik az óvó néninek az egyik kisfiúra, mert megütötte a fejét. Az óvó nénik azt tanácsolták, hogy Hanna menjen oda és mondja meg a kisfiúnak, hogy ezt nem szabad csinálni. Hanna odament a kisfiúhoz és megmondta neki, hogy ezt nem szabad. A kisfiú bocsánatkérésképpen megsimogatta Hanna fejét. Mire a lányunk így reagált: - Martin, ne csóváld a farkad!

2012 - ben Ami kimaradt – Gábor születésnapi muffin sütése több okból nem került fel, pedig fotódokumentáció is készült, mivel a muffin nem csak lelapult, hanem szétfolyt, a recepttől eltekintettünk. (Ha jól emlékszem így is elfogyott!)

2012 legnagyobb tanulsága – még mindig nem tudok sütni
2012 legnagyobb cáfolata – a bejglim fenomenális lett
2012 legnagyobb megállapítása – a kivételek erősítik a szabályt
2012 Legnagyobb elismerése – a férjem 10 év után megkért, hogy készítsek róla egy portrét


Kedvenc képeink 2012-ből











2012 Legjobb döntése – a Hangyafarm második évadjának folytatása

2012 legkedvesebb blogbejegyzései:

Legtávolabbi hely ahonnan ránk nyitottak  Jemen és Új-Zéland 
(a rendszeres új-zélandi követőnek üzenném, ha van érkezése egy nyári találkozóra, nem itt hanem ott :) írjon privátban, köszönöm)

Legfurcsább keresőszó amivel ránk találtak – fülmelegítő sapka

60 000 leütés. 20 történet. 10 000 megnyitás. Én minden percét élveztem. 
Saját limitált kiadás coming soon…. És köszönöm!



2012. december 23., vasárnap

Pillanatok



Hány emlékezetes pillanatból áll egy év? Megszámlálhatatlan. Én mégis próbálkozom. Gyűjtögetek. Pillanatok, amiket magammal szeretnék vinni, bárhová is megyek. Pillanatok, melyeket szeretnénk, hogy az örökkévalóságig tartsanak...


Míg Hanna az igazak álmát alussza, addig mi sürgünk - forgunk. A lista hosszú. A pici földlabdás ezüstfenyő kint várakozik, a halászlé lassan kész. A nappali közepén építed a kék zsindelyes Lego házat, hogy szenteste már csak játszani kelljen vele. Nyújtom a bejgli tésztát, a mákos és diós töltelék épp hűl. Közben halk jazz szól és bennem előtörnek az elmúlt időszak pillanatai….

Mikor éjfélkor lélegzet visszatartva belopóztunk Hanna szobájába, hogy a csizmájába rejtsük a hőn áhított zseblámpát.   
Mikor Hanna hosszú percekig figyelte az ablakban, vajon merre járhat a Mikulás.
Mikor forrócsokit ittunk ketten és a szemüveged teljesen bepárásodott.
Mikor a Nyugati térre vittél és átadtam az önkéntes öreg néninek a cipősdobozt, aki mosolyogva ismeretlenül is boldog karácsonyt kívánt.


Mikor Hanna egy üzletben millió idegen ember előtt egymáshoz húzott minket minden erejével, hogy öleljük egymást és percekig így kellett maradnunk, mert ezt szerette volna.
Mikor Hannát megnevetteted és harsog az egész ház. 
Mikor mesét olvasol és elváltoztatod a hangod.
Mikor Hanna kérdez és Te mindig válaszolsz.
Mikor elkészül a Lego ház, éjfélkor a bejgli édes illata száll, és rám mosolyogsz.

 Pillanatok, melyeket szeretnénk, hogy az örökkévalóságig tartsanak... Ez most pont olyan.






Békés, Boldog Karácsonyt kívánunk Mindenkinek!







2012. december 20., csütörtök

Bizonyítvány a varázslóiskolából


A minioviban újra ment a pusmogás a karácsonyi ünnepség és a titkos meglepetés körül. Hannából most sem tudtunk egy szót sem kihúzni, titoktartást fogadott az összes gyerek. Azt gondoltuk, a tavalyi ajándék után nem érhet minket meglepetés. Tévedtünk…


A miniovi valóban felér egy varázslóiskolával. Ildi óvónéni szakmabelieket megszégyenítve bábozta el Kipp Kopp karácsonyát, az előadás nemcsak a gyerekek figyelmét kötötte le maradéktalanul, hanem a mienket is. Volt zenés-táncos bemutató Adri óvónénivel, ahol Hanna elmondta hogy karácsonykor a kis Jézust ünnepeljük. Volt sok süti, kézműveskedés, csendjáték és gyertyagyújtás Eszter óvónéni vezetésével.


Az ünnepség végén boldog karácsonyt kívánva Hanna átadta a meglepetés csomagot. Egy saját keze által sodort és díszített adventi gyertyát, ami azóta a nappalink dísze. Egy cd-t amin videofelvételek vannak a Bilimbos foglalkozásokról, azóta kb. csak 10-szer néztük végig a Télapó csomagátadását, minden egyes gyereknél, és kb. 100-szor azt a részt, mikor kihívja magához Picifarkast(!) és Hanna szárnyal a boldogságtól. Legnagyobb meglepetésünkre egy kis kézzel írott füzetet is kaptunk, ami a lányunkról szól, aminek a borítóját saját maga ragasztgatta. Mikor belelapoztam, ott helyben könny szökött a szemembe. Mit is mondhatnék, újra telibe talált. Eszter óvónéni oda is jött hozzánk, hogy kiemelje  Hanna szépérzékét és nekem már ott végem volt...  Leírhatatlanul büszkék vagyunk rá! 

Ime a bizonyítvány. Ahogy ők látják Hannát. (Nagyobb felbontásért katt a képre.)









Köszönjük!!! :)



2012. december 17., hétfő

Hanta - palinta



Fantáziából nincs hiány. Jó ideje Picifarkasnak hívja magát. Én lettem Nagyfarkas, apja pedig Sárkány. A nappali közepén mutatja, pontosan hol van a kerítés és a kör, amit át kell ugrani. Gáborral kikerekedett szemekkel figyelünk. Szava járása: garantálom, gusztustalan, képzeld el, figyelj rám egy picit. A plafon flakon, a fénykép fénypék. És dumáért sem kell a szomszédba menni…   


Hanna bánatos szemekkel mondja apjának:
- Elveszett a kastélyom, a  Hanna kastély.
- Milyen volt az a kastély? – kérdezi Gábor.
- Szív alakú.


Bilimbóban délután ezzel fogadnak:
- Halljuk, Hannának kistestvére lesz! – mosolyognak az óvó nénik.
- Nem – rázom a fejem meglepetten. Hanna csípőre teszi a kezét és mérgesen rám néz.
- Dehogynem!


- Elment az eszed? – kérdezi Gábor, mikor Hanna rosszban sántikál.  Hanna bólogat, majd felkiált:
- Gyere vissza!


„Apa! Van nekem egy toxikus barátom.  Óriási kutyája van.”


Lefekvéskor az ágyban beszéljük meg a következő napot.
- Holnap hova megyünk? Szeretnék menni strandra! – mondja Hanna.
- A strand bezárt , nem mehetünk. – válaszolok.
- Akkor szeretnék menni a Holdra repülővel!
- Ahhoz még kicsi vagy.
- Akkor szeretnék menni egy országba!
- Milyen országba? – kérdezem.
- Strandországba!


„Te szoktál tétovázni?”


- Anya, pisilni kell!
- Gyere, menjünk a fürdőszobába!
- Ne gyere, megoldom egyedül.
- De nincs kirakva a bilid. Kirakom és kimegyek.
- Jó. Bízom benned.


Hanna kölesgolyót ropogtat a kanapén. Szofi epekedve figyeli negyed óráig, mire Hanna megszánja és ad neki egyet.
- Látod apa, szíves vagyok a kutyával!

Hanna a fürdőkádban magyaráz a felhúzható játékteknősének az élet nagy dolgairól: 
- Tudod Teki, amikor  te megszülettél, akkor nem voltál ott.  Te ott születtél, ahol a Honda. Japánban.


 „Menjünk nyaralni! Fotelezni akarok!!!” (hotelozni)


Hanna élete első angol órája után:
- My name is Hanna. Yes. Anya, én tudok angolul. És te?


„Apa alszik, anya nyugszik.”


Hanna a kedvenc plüssét szagolgatja, majd megállapítja:
- Bari talpának bárány szaga van.


Legózás közben
- Építek puficsokat. – mondja Hanna.
- Mi az a pufics? – kérdezi Gábor.
- Tudod, apa, ezek a játékpuficsok.
Gábor stabilabbá teszi az építéményt.
-  De apukám, állj meg egy perce!  Ez így nem lesz jó!  Ne ingereld a puficsokat!


Gábor: Építsünk maja piramist!
Hanna: Miami piramist?


„Van egy kis sejtésem…. Azon tanakodom, vajon hol lehet a kissámlim.”


Gábor mutatja Miskolcon az Avas tetején lévő emlékművet Hannának.
- Nézd, ott vannak az ágyúk!
- De kinek az ágyuk???


„Nem ijedtem meg, csak meglepődtem!”


Hanna reggel 5.30-kor kérdezi az apját.
- Mi a baj apa?
- Fáradt vagyok.
- De hát most keltél fel????