A sütéssel mindig hadilábon álltam. A
kezdeti fellángolás már csírájában alábbhagyott, mikor összeesett az első
piskóta, sós lett az édes, vagy kopogós keményre sikerült az elvileg porhanyós
linzer. Sikerélmény zéró. De ahogy közeleg a karácsony, minden évben újra jön a fellángolás. És most már nem csak én próbálkozom.
Az
Évszakok téli lapszáma a nyomdában, halleluja! Munka kipipálva egy időre. A karácsonyi nagytakarítás már
októberben kész volt. - Ez azt is jelenti, hogy lassan újra hozzá lehetne kezdeni. – A
konyhában egyre többet serénykedünk Hannával és keressük a tökéletes, de annál
egyszerűbb süti receptjét... Hosszú próbálkozások sora után csak most jöttem rá, hogy a sütés és főzés valójában két teljesen különböző dolog. Míg főzésnél mi adjuk a mértéket a fűszereknek, nem történik égszakadás, ha valamit ki- vagy belerakunk, fő az alkotási szabadság. Sütés esetében lássuk mi a helyzet...
Hanna mandulás keksze
Hozzávalók:
1 vaníliarúd
100 gr mandula
1 tojás
3 csepp vanília aroma
150 gr liszt
100 gr vaj
100 gr étkezési keményítő
100 gr porcukor
Egy nagy tálba beleöntjük a lisztet. Szem előtt tartva, hogy
lehetőleg a legtöbb liszt a tálba érkezzen. És ne mellé.
Majd szép sorjában mindent beleöntünk. A keményítőt, a
porcukrot és a vajat.
A korábban ledarált mandulát.
Majd a tojást. Egyeseknek az is szempont, hogy minden csepp tojásfehérje
belekerüljön a tésztába.
Ehhez nem elég teljesen megfordítani a poharat. Ütögetni is kell.
Nagy szerencse, ha az aromás flakon rendesen be van zárva és nem
úsztatja el a lisztet.
Jöhet a tészta kidolgozása. Még jó, hogy többet raktunk bele
mindenből. Éljen az alkotási szabadság!
Ha a tészta összeállt, kettévágjuk és két hengert sodrunk belőle,
majd mehet pihenni a hűtőbe.
Egy óra elteltével kb. 1 cm vastag szeletekre szeljük és gombócokat
gyártunk belőlük.
A gombócokat kivajazott tepsibe rakjuk és lisztbe mártott villával
lelapítjuk őket. Majd mehetnek 15 percre a 170 fokos sütőbe. Gábor porcukorral, én házi baracklekvárral, Hanna natúr ette még melegen. Inkább linzergombóc lett, mint keksz. Kérdeztem Hannától, ízlik a süti? Mire röviden azt válaszolta: Hanna sütötte. Az élmény a lényeg, nyugtáztam. Aztán eszembe jutott anyukám, a tökéletes zserbója, a dupla adag töltelék miatt kiszakadt mákos bejglije és a réges régi mondása: Nem baj, majd megeszik a gyerekek!
