2012. március 26., hétfő

Mit beszél a tengelice?



Hanna pár napja azt magyarázza nekünk, hogy ő egy madár. És ott lakik fent, azon a fán, mutatja. És ő már repült is. Mostanában egyre élénkebb a fantáziája, de megnyugtató, hogy tudjuk, merről fúj a szél. A minioviban épp a madarakról tanulnak.

Előző félévben a színeket vették. Minden héten egy színt dolgoztak fel. És ahogy a félévnek van tematikája, úgy a napoknak is. Hétfő a Montessori nap, kedden bábjáték, szerda a sajtkukac torna nap, csütörtök a pliccs-placcs kézműves nap, és péntek a várva várt zene nap, mikor Dia néni - a szolfézs tanárnéni - hozza a hegedűt, a furulyát, a xilofont és Hanna már előző este alig tud elaludni, annyira várja. És van szakmák napja is, mikor jön egy festő vagy asztalos bácsi és bemutatja, hogyan, milyen eszközökkel dolgozik, segíteni is lehet neki. – Előző félévekben jött már pilóta bácsi, rendőrök rendőrautóval, amibe természetesen be lehetett ülni, most egy igazi mentőautót várnak mentősökkel. 


A hét témájával mind az 5 nap foglalkoznak a napok szerinti különböző kreatív módon. Versekben, mesékben, bábjátékban, kézműves foglalkozáson, tornázva, énekelve. És házi feladat is van, amolyan nem kötelező. A témával kapcsolatban a gyerekek vihetnek be otthonról hozott könyveket, játékot, rajzot, használati tárgyat, újságból kivágott képet, bármit. Mindegy mit, csak ő vigye. Amit a gyerekek megnézhetnek, megfoghatnak, megcsodálhatnak. Ebben a félévben az állatokról tanulnak. Hanna büszkén hozza sorra haza a Bilimbós alkotásokat, a gombszemű bocit, a farsangi kakasálarcot, a levelen mászkálni tudó katicát, a pamutsörényű oroszlánt. 





És talán ennél is büszkébben viszi be a minioviba a Gábor keze által festett állatokat, a kolibrit és a leveli békát.  



És ahogy a férjem egyre nagyobb lelkesedéssel vetette bele magát a rajzolásba, persze hogy kedvet kaptam hozzá én is. Én, aki eddig pálcikaembereket rajzolt! De Gábor szerint a rajzolás tanulható, és ha elhiszed, hogy képes vagy festeni egy kacsát, akkor - elvileg - nem lehet elrontani.




Szabad szemmel is látható, hogy Hanna napról napra fejlődik. És ahogy egyre többet ad neki a Bilimbo és mi is, ő egyre többet ad vissza, ami nagyon jó érzés. Ma például egy verset tanultam. Én, tőle. 


Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom     

Mi kopog?
Mi kopog?
- Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom, mióta
Vár rám ez a diófa.

Mi ragyog?
Mi ragyog?
- Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
Ki a fiát neveli.







2012. március 19., hétfő

Sztárséf a konyhámban!



Kis túlzás, de a négynapos hétvége nagy része nekünk a konyhában telt.  – Leszámítva a napi két órás kirándulásokat.   Rendelésre készült minden ebéd és vacsora.  És mint minden héten, most sem maradhatott el a pizza sütés. Gábor és Hanna teljes egyetértésben állítja, minden nap kéne sütnünk, olyan gyorsan elfogy. A sütés mindent összeadva legalább 2 óra. Pedig a recept pofonegyszerű. Úgy kezdődik, hogy végy egy kétéves lánygyereket.

Hanna imád a konyhában sertepertélni. Ha főzünk, neki feltétlenül bele kell kukkantania a lábasba, mi rotyog benne. És ő a főkóstoló is. Rájöttem, ha feladatot adok neki, hamarabb elkészül minden, mintha egyesével cseni el az asztalról a kikészített lisztes dobozt, a fűszereket vagy puszta kíváncsiságból lerántja a pultról a konyharuhát, amin a feltörésre váró tojások sorakoznak. Hanna el tudja sorolni mi kell a palacsintatésztába, és állítom, azért olyan finom a pizzánk, mert abban az ő lelke is benne van. Ime a recept.


Egy lábasba önts kb. 40 deka lisztet. - A recept külön nem tér ki arra, hogy meg kellene kóstolni. - 



Ezután kerül bele 1 egész tojás és a 0,5 dl langyos tejen felfuttatott fél élesztő.  



Továbbá egy Hanna maroknyi só és egy Hanna maroknyi oregánó. - Ami szerinte öreganyó. - 


Az oregánónak minden esetben ellenőrizni kell az illatát. 



Hozzáöntünk kb. 1,5 dl langyos vizet és 0,5 dl olívaolajat.



A tésztát összedolgozzuk és 10 percig dagasztjuk.


A nyers tészta megkóstolásának puszta gondolata is szigorúan tilos.



Dagasztás közben érdemes néha a lábas mélyére nézni, mi történik ott.



Egy kis tészta felragadhat a fakanálra, ami magasra emelve és kellően lóbálva egészen biztos hogy lepottyan.  



Dagasztás után kis cipót formálunk a tésztából és lefedve 45 percig kelni hagyjuk. Addig lehet a sütőkesztyűvel énekelni.


A megkelt tésztát kétfelé vágjuk és két nagyobb olívaolajjal kikent tepsibe helyezzük, olajos kézzel nyújtjuk, nyomkodjuk. - Mi 3 különböző tepsit használunk, egy nagyot Gábornak, egy közepeset nekem és egy picit Hannának. 


A tészta lyukasztása nem ér.


Olajos kézzel tapicsolni tilos. Majd a tésztára jön egy réteg paradicsomszósz, ami 3-4 dl paradicsomlé, fokhagyma, só, bors, pici cukor, oregánó és bazsalikom keveréke. A paradicsomos tésztákat 200 fokon kb. 10 percig elősütjük, csak ezután kerül rá a feltét.



Míg Hanna kötényben biciklizik, rárakom a pizzára a feltétet, aminek alapja a rengeteg sajt. Erre kerül rá a sonka, gomba, olajbogyó, és ismét sajt. Ha kellően megpakoltuk a tésztát, mehet is vissza a sütőbe további negyed órára.  


Jó étvágyat!