A tojáshéj még a fenekén, de már határozott elképzelése van arról, melyik cipőjét adjam rá. Tegnap fél karjára sikerült ráhúznia a bolerómat, ami úgy állt rajta, mint egy térdig érő ballonkabát. Tudom, nem a ruha teszi az embert. De tény, hogy a vásárlás boldoggá tesz. Legalábbis engem biztos. :)
Gyerekruhából soha nem elég. És ezt csak az tudja igazán, akinek van gyereke. Egyrészről egyik napról a másikra képes kinőni hosszban egy nadrágot. Másrészről napi szinten legalább két teljes öltözék ruhát elhasznál. Mióta minioviba jár ez a mennyiség a duplájára nőtt, mert kell kinti ruha, benti ruha, hazajövős ruha, csere ruha. És mióta egyedül próbál enni, a csereruha duplája is kevés. Még mindig nem jöttem rá, hogy hogy folyhatott a leves a benti cipőjébe…
Persze nem csak a mennyiség a fontos, hanem a minőség is és akkor még nem említettem az árakat. Az sem világos, hogy hogy kerülhet ugyanannyiba ugyanaz a pulóver egy 10 éves gyerekre, mint ami az egyévesre. Mint minden szülő a kezdetek kezdetén mindenből újat vettünk Hannának, aztán egy kis idő múlva feltűnt, hogy egyre többször szembe jön velünk a pólója, csak egy másik gyereken. Aztán véletlen betévedtem egy kifejezetten gyerekekre specializálódott használtruháshoz, onnantól számítom a függőségemet.
A közelünkben feltérképeztem az összes ehhez hasonló boltot - a nagy és büdös turkálókba be nem tenném a lábam - és egyik pillanatról a másikra törzsvásárló lettem. Mert igazi gyöngyszemeket lehet itt találni. Csupa márkás, egyszer felvett, vagy teljesen új darabok, a Mexx-től kezdve a Gap-en át az Agatha Ruiz de la Prada-ig. És az sem mellékes, hogy a bolti ár töredékébe kerülnek. Persze az új alsóruházatra és új cipőre továbbra is esküszöm, de a farmer kisruháknak, virágos kötött kardigánoknak, csinos blúzoknak, és kabátkáknak nem tudok ellenállni. Gábor szerint megrögzött vásárlásmániában szenvedek, amiről csak gyógyszeres kezelés hatására tudnék lejönni. Mert már nyár végén indiánszökkenéssel vittem haza a teljesen új síoverált és a pihe-puha polár pulcsikat Hannának. És igen, én vagyok az, aki meglát egy „akció” feliratot, és végem. Nekem abból a ruhából rögtön három kell. Pedig gyakran becsapós és először az árcédulát kéne megnéznem, hogy valóban megéri-e.
A használtruhás boltok után magasabb fokra léptünk, jöttek a gyerekruhás webshopok, ahol centire pontosan minden darab le van mérve, szigorú minőségi kategóriák alapján vannak besorolva, a tévedés kockázata egyenlő a nullával. Kedvemre foglalhatom a ruhákat akár több hétig is, gyűjtögethetek, aztán várom a futárt a kis csomaggal.
Mégis mindközül a kedvencem a gyerekruha börzék. A kerületben szinte minden hónapban tartanak vásárt a közeli művházban. Az anyukák kipakolják a standra a kinőtt darabokat és mehet az alkudozás. Kora reggel igazi zsibvásár hangulat, tömeg. Mint tapasztalt és jó szimattal rendelkező vásárló, már messziről kiszúrom, kinek van a legjobb minőségű áruja és le is csapok rá. A hétvégén kiderült, gyerekkel menni ilyen rendezvényre, egyenlő a halálos ítélettel. Mert csak most tűnt fel – és nem csak nekem-, hogy itt a ruhákon kívül játékok is kaphatók. Így mentettük meg a rénszarvast, Rudolfot is - egy télikabáton, egy kardigánon, és egy bélelt nadrágon túl, mind tündéri virágos-, akin a volt gazdája kemény 200 forintért adott túl. A szőke 8 évesforma kislány igazi profinak tűnt, vele alkudozni sem mertem, szemmel láthatólag örült az aprónak. Hanna meg repdesett a boldogságtól, hogy megkaparinthatta a kidobó sorban lévő állatot. Én meg a gyönyörű ruhákat. Végül így vagy úgy, de mindenki jól jár.
Kedvenceink a neten:
